Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)
DOBROVITS ALADÁR: A sakál a bárkában
(azaz: egy ujjongó táncban). Isis megragadja a karodat, bevezeti Anubis termébe (mnjw cf. ninjw Beiname des Anubis W6 II, 75). A föld díszben áll és a virrasztok táncot lejtenek. Anubis, a Nyugatiak elöljárója, sokezer kenyérből, sokezer sörből, sokezer balzsamból, sokezer sokezer ruhából, sokezer marhából áldozatot mutat be. Horus elűzte a rosszat, ami Hozzád tapad a négy napod alatt. Seth nem tudja, hogy mit tett ellened a te nyolc napod alatt. A titkos helyek lakói előtt megnyíltak az ajtók. Kelj fel, verd le magadról a földet, rázd le magadról a port és hajózzál az akh-okkal, a szárnyaid mint a sólymoké, a ragyogásod mint a csillagoké. A Halál nem görbíti el az arcodat, nem rabolja el a szívedet. Mert Te nagy vagy és a koronád érintetlen. Ragyogó tagokkal vagy ellátva, bejárod az eget a Sás földjéig és az Áldozat mezőin maradsz a sarki csillagok között (ihrnw sk), akik Osiris kö vetői. » Ez a szöveg nemcsak hogy olyan elemeket tartalmaz, amelyek a budapesti sztélén is megtalálhatók, és a Halottak Könyvének CIL fejezetében is megvannak, hanem emlékeztet rájuk egész értelmében és logikájában. Ez a megállapítás még inkább áll a Pyramis Szövegek 126. skk paragrafusaira: «Ebredj fel Bíró, fel Thot! Ébredjenek fel az alvók és a virrasztók, akik Nubiában vannak. A nagy bölömbika előtt, aki megjelenik a kertben Upuaut előtt, aki a tamariszkusz bokorból lép elő. XY szája tiszta, a két isteni kilencség megtisztította, a nyelv, amely a szájában van tapasztalt, az ürülék XY irtózata, XY eltaszítja a vizeletet, XY irtózik az ürüléktől, XY undorodik tőle, nem eszi meg, XY undorodik, nem eszi meg, mint ahogy Seth elutasítja a két bajnok phalloszát. Ó ti (a két bajnok) akik hajón bejárjátok az eget, Ré és Thot, vigyétek magatokkal XY-t, hogy azt egye, amit ti esztek, hogy abból éljen, amiből ti éltek, hogy társuljon ott, ahol ti leültök, hogy az ereje olyan legyen mint a ti erőtök, hogy ott hajózzon, ahol ti hajóztok, XY lombsátra sásból van fonva, XY gazdagsága az áldozat mezején van, az áldozati ajándék köztetek van, istenek! XY vize borból van, mint Ré-é, XY bejárja az eget, XY bejárja az eget mint Thot.) A Pyramis Szövegeknek ez az idézett helye valóban döntő fontosságú a budapesti sztélé értelmezésében. Miről is van itt tulajdonképpen szó? A szöveg a halott mennybemeneteléről beszél. Ez alkalommal felébreszti Ré-t, akit Bírónak nevez és Thot-ot, aki határozottan mint a Hold istene van felfogva — felébreszti az alvókat és a virrasztókat. Ki előtt kell nekik tehát felébredniük? Nyilván a halott előtt, azaz egy új hatalmas istenség előtt, aki úgy jelenik meg, mint a Félelem, mint Upuaut, aki a sakálok szokásának megfelelően a tamariszkusz bokorból oson ki. A következő mondat a tisztaságát hangsiilyozza és nyilvánvalóan nem az erkölcsi, hanem a rituális tisztaságát. Mindebből logikusan következik a Halottak Könyvének CIL fejezete kapcsán említett tiltakozás az ürülék ellen. Viszont a szöveg felkéri a bevezető szavakban megszólított Ré-t és Thot-ot, hogy vezessék el a halottat, hogy az elkísérje őket égi utazásukon (hajón), hogy azt egye, amit ők esznek, hogy velük éljen az égi tájakon, hogy részesüljön a nekik bemutatott áldozatokban és végül, hogy velük azonosulva bejárja az eget, mint ők maguk (ez az utolsó mondat nincs kimondva, nyilván el van rejtve a szavak mögött, mint feltételezés). A Pyramis szövegek fentebb idézett helye megkönnyíti a budapesti sztélé szövegében és a Halottak Könyvének CIL fejezetében foglalt már szétszórt és eredeti összefüggéseitől elszakított eleinek értelmezését. Az áldozat szövege, az égi hajózás és a sakál alakja ugyanabban a szövegben jelenik meg és ugyanahhoz a gondolatkörhöz tartozik: A halott a mennybemenetel átmeneti állapotában felölti Ujmautnak, a sakálistennek alakját, elutasítja a hozzá méltatlan táplálékot, osztozik az istenek eledelében és együtt hajózik velük az égi vizeken.
