Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)

DOBROVITS ALADÁR: A sakál a bárkában

így tehát sikerül megértenünk nem csupán a Halottak Könyve CIL fejezetének címét, hanem a bárkában álló sakálnak a sztélénk felső mezőjébe vésett ábrázolását is és feleletet tudunk adni arra a kérdésre, hogy mit jelent a sakál egy áldozati szöveg kezdetén. Ma azonban már nem tudhatjuk, hogy ez az összefüggés világos volt-e a sztélét készítő művész, vagy a megrendelője előtt, vagy pedig, hogy már csak egy az eredeti értelmétől megfosztott hagyomány indította-e őket arra, hogy a szöveget és az ábrázolást a sztélére véssék. Evvel azonban még nem tisztáztunk minden részletet. Elsősorban még nem tisztáztuk a kérdést, hogy a sztélénken ábrázolt sakál a bárkában Anubis-e vagy Upuaut, vagy pedig egy másik ezekkel rokon sakálisten, vagy talán a kettő közül az egyikkel azonosult halott. Egyrészt már említettük, hogy nem tudjuk milyen mértékben volt még élő és összefüggő ez a felfogás, amiről igyekeztünk kimutatni, hogy a sztélé szövegének és ábrázolásának alapját képezte. Ami pedig a halottnak a sakálistennel való azonosulását illeti, nyilvánvaló, hogy a késői korban — amelyből a mi sztélénk is származik — a halott azonosulása más istenekkel mint Osiris és a Napisten nem szokatlan jelenség. Ez különösen a sakálistenekre érvényes. Azonban a Pyramis szövegeknek ez a helye feltételezi, hogy a sakál formája (itt Upuaut-é) átmeneti állapot, ami a sakálistenek szerepének (Anubisének, Upuauténak, stb.), — ezt a következőkben fogjuk tárgyalni — a Lélekvezető szerepének, a halál utáni új élethez való átmenetnek (balzsamozás, balzsamozási helyek istenei) felel meg. A Pyramis szövegek idézett helye az átmenet idejére kétségtelenül azonosítja a halottat a sakálistenséggel. A Halottak Könyvének CIL fejezete elismeri az azonosulást, viszont a mi sztélénk sakál ábrázolása nem zárja ki ezt a lehetőséget. A kérdés azonban, hogy a budapesti sztélén a sakál a bárkában Anubist, Upuaut-ot, vagy más sakálisteneket ábrázol-e, végleg megoldatlan marad és valójában nem is fontos. Eltekintve attól, hogy az Anubis és Upuaut ábrázolások között levő hieratikus különbségek — amit az egyiptomi művészek sohasem vettek következetesen figyelembe — a késői korokban teljesen elhalványodtak, ezúttal hangsúlyoznunk kell, hogy az egyiptomiak már a Pyramis szövegekben azonosnak fogták fel Anubist és Upuaut-ot és úgy tekintették őket, mint ugyanannak az istenségnek megnyilvánulását. Csak emlékeztetnünk kell a Pyramis szövegek 576. skk paragrafusaira, ahol a mennyei életre felemelkedő halottról az áll, hogy megnyitják előtte az utat (wp w3.t-f) az akh-ok élén (3h w). Ez nyilvánvaló utalás Upuautra aki az utat megnyitja (Wp-w3w.t) és felemelkedik (felkel, feltámad) az akh-ok élén, mint Anubis, a Nyugatiak elöljárója (inpw hntj Imntjw). Ami viszont a halott tagjainak a különböző istenekkel való azonosítását, azaz az istenek oltalma alá helyezésüket illeti, az orr (Pyr. 148, valószínűleg a szaglás miatt) és az arc van Anubisszal és Upuaut-tal összefüggésben (csak a balzsamozó papra kell gondolnunk, aki sakálmaszkot visel). Ez alkalommal a szokásos formula: az arcod olyan mint a sakálé, az arcod olyan mint Anubisé. Ezekből, valamint a hasonló azonosító mondatokból biztosan következik, hogy az egyiptomiak Anubist és Upuaut-ot sakálnak tekintették. Ennek az olykor Zab-nak (s3b), azaz «Sakál»-nak nevezett istenségnek alakjai Anubis és Upuaut, vagy még más elég gyakoriak, Uti (wtj), a Balzsamozó, Sedsed, stb., akiket néha Anubistól függetlenül említenek. Ezt a sakál istenséget szintén a Nyugatiak (halottak) elöljárójának nevezik (mint Osirist és más halotti isteneket), mivelhogy ez a jelző leggyakrabban Anubis mellékneveként szerepel. Azonban önállóan is szerepelhet mint a sakálisten megjelölése. Ennek a sakálistennek megszemélyesítője Upuaut, aki a Pyramis szövegek 126 skk. paragrafusaiban szerepel: «Az aki megnyitja az utakat». A név elég sokat-