Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)
DOBROVITS ALADÁR: A sakál a bárkában
mondó és értelmét úgy találhatjuk meg hogy összevetjük az istenség szerepével. Hivatkozik a lélekvezető isten szerepére mint vezető a túlvilág útjain. Ez egyébként nem zárja ki az istenség harcos isten jellegét és már korán, még a predinasztikus időkben megmutatkozott: a harcok istenei szükségszerűen ugyanakkor a halál istenei és fordítva. Upuaut-nak ez a jellege azonban új megvilágításban mutatja a bárkában álló sakál jelenlétét. A Halottak Könyve CH. fejezetének vignettáján kívül megtaláljuk a sakált a Könyv I. fejezetében is, ahol a sakál az istenek emelvényén áll a koporsót szállító bárka orrában. Valószínűleg ő az, aki az utat megnyitja: Upuaut. De megtaláljuk még, nem mint a bárka kormányosát vagy utasát, hanem mint a haladásának eszközét, így a Nap éjszakai útján az alvilági napbárkát sakálok hxizzák. A sakálok irányítják az utazást, úgy mint Anubis, aki mint balzsamozó, és mint lélekvezető segíti a halottakat az átmenet szakaszában. A sakálisteneknek ezt a szerepét jól mutatja egy koppenhágai négyszögletes pyramidion ábrázolása. A pyramidion formája a túlvilág szoláris felfogására utal. Ennek megfelelően a pyramidion négy oldalán különböző napformákat látunk. Egyik oldalán a bárka fölött lebegő szárnyas skarabeus, a Khepera látható, a bárkában ül a két majom imádó testtartásban, alattuk pedig az álló Apis és a fekvő Anubis képei. A pyramidion két másik oldalán Atum látható, bárkában álló sólyomfejü Ré. A negyedik oldalon ugyancsak a Skarabeus látható a napgolyóval a két Hetet majom fölött, alatta balra két álló, jobbra forduló sakál, jobbra pedig két álló, balra forduló sethi állat. Tudjuk, hogy a sa állatot, akinek képében Seth, a rombolás istene van megszemélyesítve és akinek ő maga hordta a fejét, az egyiptomiak, az Obirodalomtól kezdve, démoni állatnak tekintették. Ezek után megkíséreljük a koppenhágai pyramidion ábrázolásának jelentését elemezni. A pyramidion oldalain, mint már jeleztük, a nap szimbólum jellegének megfelelően három napforma látható, amelyek közül kettő nem szorul magyarázatra: a sólyomfejű Ré, a reggeli Nap, aki a világot uralja és Tum, a lenyugvó Nap, aki a Teremtést befejezi. Ezeket a nap-formákat nem kísérik mellékalakok. Ami viszont a majmok fölött lebegő Kheperát, az lijjászülető és az ősvízből felbukkanó fiatal Napot illeti, két alkalommal is szerepel a pyramidion két szemközti oldalán éspedig mindig mellékalakok kíséretében. Egyik oldalon, a felkelő napot énekkel dicsőítő majmokon kívül, ott látjuk a sakált és az élő Apist, Ptah hírnökét. A sakál szintén nem szorul magyarázatra, az Apis alak értelmezéséhez pedig elegendő arra gondolni, hogy éppen a késői korban —amelyből a koppenhágai pyramidion származik — ábrázolták a leggyakrabban, amint a múmiát a hátán viszi a túlvilágra. A szemközti oldalon, a bárka és a majmok alatt, a sakálok és a sa állatok Ré megbízottjaiként szerepelnek. Mint mondottuk, az éjszakai utazás bárkáját olykor nemcsak sakálok húzzák, hanem a sethi állatok is. Ez az utalás segít megvilágítani azt a körülményt, hogy a napnak nem három, hanem négy formája jelenik itt meg. Khepera második alakja a halott éjszakai Napot jelenti, amikor a démonokkal teli éjszaka birodalmának legnagyobb veszélyein átkelt és új életre ébredt, tehát az alvilágból való felemelkedését. Ebben a pillanatban jelennek meg, mint segítőtársai, a sakálok és a sethi állatok. Felmerül azonban a kérdés, hogyan jelenhetnek meg a sethi állatok, a halál és a pusztulás istenei, az újjászületés döntő pillanatában éspedig éppen a sakálok társaságában, akik kétségtelenül mindig segíteni jönnek. Gondoljunk tehát arra, hogy a reggeli napbárka orrában ott találjuk Sethet, amint lándzsájával leszúrja Ré ellenségeit, elsősorban a gonosz Apophis kígyót. De tudjuk azt is, hogy az Apophis kígyó valójában ugyanaz mint Seth, a halál pillanatának, a pusztulásnak, a
