Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)

DOBROVITS ALADÁR: A sakál a bárkában

jel. A 3bd w (Abydos)szóban a hZs.t jelet látjuk a dw. helyett. A nőnemű szóvég gyakran hiányzik. A felirat említett sajátosságai, összevetve az áldozati jelenet stílusával, minden bizonnyal a ptolemaioszi kort jelölik meg mint a sztélé készítési idejét. A középső mezőben az áldozati jelenet a szöveg halotti-áldozati jellegének felel meg, azonban nincs semmi összefüggésben a felső mezőnek a bárkában álló sakál ábrázolásával, ami egyébként teljesen kivételes. Gyakran találkozunk a bárka orrában álló sakállal (rendszerint Upuaut) más személyek társaságában, ott azonban nem gondolhatunk Upuaut-ra lélekvezető minőségében, miután a sakál a jelenet egyetlen szereplője. Ez a jelenet azonban hasonló ahhoz, amely a Halottak Könyvének CIL fejezetének vignettáját illusztrálja, ahol a bárka közepén nem az álló sakált látjuk, hanem egy sakálfejű személyt (istenséget) egy sólyomfejü személy és egy kis emberalak kíséretében. A fejezet olvasata: «Fejezet egy emberről aki Ré bárkájába száll. így szól XY az igazszavú: 0,Te, akinagy vagy a hajódon, vigyél magaddal a hajódban, amelyet a lépcsődhöz kötöttél, hogy vezessem utadat azok között, akik hozzád tartoznak, a bolygók között. Az én gyalázatom, az én gyalázatom, nem eszem meg a gyalázatomat, irtózom az ürülékektől, nem eszein meg azokat (hanem) az áldozati ajándékokat és táplálékokat, nem bántom meg (az ürülékkel), nem közelítem meg a kezemmel, nem lépek rá a saruimmal, mert az én kenyerem fehér búzából van és a söröm piros árpából, amit a reggeli és alkonyati napbárkák hoznak nekem. Követelem a városok ajándékait, amelyek a heliopolisi lelkek oltáráról származnak. Üdvözlégy Wr irts, amikor hajózva bejárod az eget! Kalács, aki Thinisben vagy! Te, aki a kutyákkal társulsz! Nem vagyok bágyadt, de magam jövök, hogy ezt az istent megszabadítsam azoktól, akik ártanak neki, a lábszárak, a karok és a lábak betegségeitől. Azért jöttem, hogy leköpjem a lábszárakat, hogy összeillesszem a karokat és kimozdítsam a lábakat, hogy eltávozzam hajón, úgy ahogy azt Ré parancsolta.» Az említett fejezetben a kiindulópont — a beszállás Ré hajójába — magyarázza meg a vignettán levő hajó ábrázolást, de a szöveg változatlanul és minden átmenet nélkül a megigazult halott túlvilági táplálékáról beszél. Itt a Pyramis szövegek által ismert régi felfogások és az egyiptomi halotti szövegek merülnek fel: az ürüléktől, a temetetlen holtak táplálékától való félelem. Viszont a megigazult halott tápláléka a fehér búzából sült kenyér és a piros árpából készült sör — a sör lévén a halottnak kijáró áldozati ajándék. A halott tápláléka a budapesti sztélén is ott van. Ezt a túlvilági táplálékot a nappali és alkonyati bárkák hozzák, ami esetleg még egy másfajta kapcsolatot is jelenthet a vignettán ábrázolt bárka és a szövege között. A «Kalacs, aki Thinisben vagy» a budapesti sztélén megszemélyesített thinisi ételeket idézi. A folytatásban azonban a szöveg mindinkább egy mágikus szöveggé alakul át, teljesen elszakad a budapesti sztélé szövegétől és csak a befejezésben utal a hajózásra. Mégis nyilvánvaló rokonság állapítható meg a CIL fejezet és a budapesti sztélé szövege között, valamint egy már zavarossá vált kapcsolat a bárkában álló sakál ábrázolása és az áldozat szövege között. Lehetséges, hogy a további elemzés közelebb juttat majd a probléma megoldásához. A sztélé szövege egy megszólítással kezdődik amely a halottat Osirisszé nyilvánítja és azt mondja róla, hogy az életfunkciók birtokában van: «0, Osiris DzsedHer! te látsz!» Ez a mondat azonban az Osirisszé válást jelenti, azaz a halott igazolását, ami avval egyértelmű és amit a következő mondatok bővebben megmagyaráznak és ugyanakkor indokolnak is: «Az igaz hangod dicsértetik», tehát a halott