Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)

DOBROVITS ALADÁR: A sakál a bárkában

már átesett a túlvilági ítéleten és nagy isten lett belőle: aki — úgy mint Üsiris győzedelmeskedett ellenségei felett és visszahelyeztetett a jogaiba, tehát visszakapta az életfunkcióit. Ezek a részek hiányoznak a CIL fejezetben, azonban más halotti szövegekből eléggé ismertek. A következő mondat szintén ősidők óta ismert a halotti szövegekből, elsősorban a Pyramis szövegekből: «Kelj fel, rázd le magadról a port». A Pyramis szövegek hasonló helyeit joggal sorolták az egyiptomi halotti szövegek legrégibb rétegébe, és egy olyan korból származnak, amikor a halottat egyszerűen a sivatag homokjába rejtették és az áldozat szövege helyettesítette azt a mágikus feladatot, hogy a halottat felébressze, hogy az áldozati ajándékot elfogadhassa. Ezek a szöveghelyek azonban a Pyramis szövegek egy részében már egy osirisi értelmezést nyertek, mert a halott fiaként szereplő papnak Horusszal, Osiris fiával való azonosulásának már megvolt a lehetősége. Az osirisi felfogás a mi szövegünkben is nyilvánvaló és a túlvilági ítéletnek diadalmas tartalmat ad: «A Te országod a Tied». Ez a győzedelmi szemlélet sem idegen a Pyramis szövegektől; azóbirodalmi gondolatkörre vezethető vissza. A Szobor (Képmás) megszólítás szintén az Óbirodalom fogalmi körébe vezethető vissza, de nem a Pyramis szövegekre, hanem a sírban letett portrészobornak bemutatott áldozatra utal. Viszont a «Horus keblei» kifejezést, ami a halotti áldozati szertartásokban felajánlott alakok megjelölésére szolgál, jól ismerjük a Pyramis szövegekből. A következő mondatokban azonban nemcsak az osirisi felfogásnak tágabb értelemben vett jelenléte uralkodik, hanem Abydosé is, ami jól ismert a középbirodabni sztélékről és már a Pyramis szövegekben is kimutathatók. Éppen ez indokolhatná a fent említett Szobor megszólítást és utalhat az Abydosban felállított halotti szoborra mint a halott képviselőjére Osirisnál. Ebben a részben az áldozati ételek megszemélyesítése érdemel figyelmet, aminek példái azonban máshol is megtalálhatók. A fenti elemzés nyilvánvalóan mutatja, hogy a budapesti sztélé szövege egyrészt olyan mondatokat és gondolatokat tartalmaz, amelyek a Halottak Könyvének CIL fejezetében fellelhetők, és másrészt olyan gondolatokat és mondatokat, amelyeket a Pyramis Szövegekből ismerünk. Tehát jogosnak tűnik, hogy közelebbről vizsgáljuk meg a Pyramis Szövegeket azért, hogy megtaláljuk bennük azokat a helyeket, amelyek segítségével megállapítható a mi sztélénk szövegének és ezeknek a szövegeknek a kapcsolata, és különösen, hogy tisztázzuk a kérdést: mit jelent a bárkában álló sakál egy halotti áldozati formula kezdetén. Ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy a sakál nem idegen a halotti áldozattól, elég Anubisra gondolnunk, aki a halottat visszahelyezi életfunkcióinak birtokába. Az Óbirodalom ábrázolásain a halotti szertartást végző pap, a wtj, aki mint Anubis tevékenykedik, a földön guggol és egy holttestet balzsamoz: ökölbe szorított kezével a földet veri és ez a tevékenység mint az akh-ok (Snm. t 3bw) táplálása van megjelölve. Ebben az esetben azonban a wtj sohasem jelenik meg ténylegesen ajándékokkal. Nyilván ebből a gondolatkörből származik a halotti áldozat formulájának kapcsolatba hozása Anubisszal (Inpw dj htp) ; ezt a formulát már az óbirodalmi sztéléken is megtaláljuk, sőt még a középbirodalom idején is, párhuzamosan a később általánossá vált Wsjr dj htp formulával együtt. Ebből a szempontból a Pyramis Szövegek 743 skk. paragrafusai különösen jellemzőek. <<Üdvözlégy XY (a halott) amikor Ré előtt vagy, amikor keletről érkezik a te nemességedtől díszesen (skk — k) az akh-ok (a fény lelkei) között, akik keresztbe fonják a karjukat, mozgatják a lábukat, összekulcsolják a kezüket, Teneked