Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)

SZIGETHI ÁGNES: Pietro Bernardi képe a Szépművészeti Múzeumban

utcáról összesereglett közönsége olyan nagy áhítattal kísér.

2 A kép stíluselemei, amelyek a XVII. század első évtizedeinek Rómában kibontakozó művészi újdonságait is ismerő, s ezeket északolasz tradíciókkal ötvöző egyéniségre utalnak, ennek ellenére lehetővé teszik mesterének közelebbi meghatározását, akit a XVII. század második évtizedében kimutatható, később feledésbe merült veronai festő, Pietro Bernardi személyében vélünk azonosíthatni. Bár a Brusasorci műhelyében nevelkedett, majd mesterük halála (1605) után a kor új követelményeinek megfelelően Rómába igyekvő kortársai, a Longhi által «trio dei veronesi»-ként tárgyalt Alessandro Turchi, Pasquale Ottino, és Marcantonio Bassetti művészetének az utóbbi évtizedek kutatása

3 több figyelmet szentelt, Pietro Bernardi neve Maddalena Brognara legutóbbi években publikált tanulmányának

4 megjelenéséig jóformán teljesen ismeretlen volt. Ezért részben első krónikása, Bartolommeo dal Pozzo

5 hibáztatható, aki bár rendkívül szűkszavú kommentár kíséretében megőrizte nevét, fontos műveit azonban a század második felében dolgozó névrokonának, Francesco Bernardinak adta, s ezzel tévedés és zavar kiindulópontja lett a veronai festészet utána következő krónikásai számára is egészen Zannandreis-ig. A festőre vonatkozó adataink rendkívül gyérek. Születésének időpontja ismeretlen, halálának évét Dal Pozzo 1623-ban adja meg.

6 Ez a közlés annál is inkább hihető, mert Brognara a Confraternité di San Carlo archívumában 1619-ből datált végrendeletét találta meg.

7 Testamentuma örököseiként leányát, Maddalenát és Alessio Malpasso nevű tanítványát jelöli meg, s az a körülmény, hogy tanítványa is volt, arra enged következtetni, hogy legalábbis nem nagyon fiatalon halt meg: születésének időpontja ezek szerint nehezen képzelhető el 1590 után, inkább a megelőző 1 — 2 évtized folyamán. így teljességgel Turchi (1578— 1650), Ottino (1580 — 1630) és Bassetti (1586— 1630) generációjához tartozott, s hozzájuk hasonlóan minden valószínűség szerint Brusasorci műhelyében kezdte pályafutását.

8 A helyi, manierista hagyományból induló, majd később Rómában különböző, mindenek előtt Caravaggio közvetlen követői, de az itt dolgozó velencei és bolognai festők hatására is reagáló három veronai kortárs korántsem azonos, elemeiben mégis öszszefüggő művészetéhez stílusa oly módon kapcsolódik, hogy a veronai trio elnevezést Bernardi művészetének ismeretében talán már helyesebb lenne a «veronai négyessel felcserélni. Bernardi hiteles műveinek száma nem nagy. Dal Pozzo 1(517-ből említi a veronai San Fermo Maggiore-ben levő Angyali üdvözletét (49. kép).

9 Az ugyancsak álta- Lehetséges, hogy Padovai Szt. Antal csodája a téma, de ez. e töredéken nem vehető ki biztonsággal. 3 Long h i, R, : Precisioni nelle Gallerie Italiane. Galleria Borghese: Il trio deiVeronesi, Vita Artistica, 1926. november. — Longhi, R, : Ultimi studi sul Caravaggio, Proporzioni, 1943; Longhi, R.: Presenze alla Sala Regia. Paragone, 1959; Ottani, A.: Marcantonio Bassetti. Arte Antiea e Moderna, 1964; Z e r i, F. : Due opère di Marcantonio Bassetti. Paragone, 1955. 4 B r o g n a r a, M. : Pietro Bernardi, il più antico caravaggesco Veronese. Arte Antica e Moderna, 1966. 5 P o z z o, B. dal: Le Vite de'Pittori, Scultori et Architetti Veronesi. Verona, 1718. 156., Francesco Bernardiról: 172. 6 P o z z o, B. dal: Le Vite . . . 156. 'Brognara, M.: i. m. 131, 139. old., 8. jegyzet. 8 Dal Pozzo utalását Zannandreis azzal a megjegyzéssel veszi át, hogy «si attenne per altro alla maniera dell'Orbetto suo condiscepolo come apparisce dalle sue opère» (Le Vite de' Pittori, Scultori et Architetti Veronesi. 248. 9 Po z z o, B. dal: Le Vite . . . 156.