Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: XV. századi spanyol mesterek művei Magyarországon
J. Rorimer, hogy az a calatayudi Szent Isidor retabló mesterétől származik, 51 az irodalomban mindenütt mint Francisco Solibes műve szerepel. Kivétel csak a Metropolitan Museum, ahol az oltár «Spanish (aragonese under catalan influence) about 1480» felirattal került kiállításra a múzeum középkori gyűjteményében, a The Cloisters-ben. Már Post is megjegyzi a kitűnő attribucióval kapcsolatban, hogy noha Rorimer a két retabló mesterét azonosnak ismerte fel, nem tette meg a következő lépést és nem nevezte meg a két oltár mesterét, Francisco Solibest. Rorimer említi a festő provincializmusát, modoros előadásmódját. Idézi több művét is, a többi között a San Lorenzo de Morünys-beli Piedad oltárt, melynek kapcsán nyilván a datálást is megejtette. Francisco Solibes Post nyomán egybefűzhető művei között a hitelesnek elfogadható már Aragónban (Maluendában) levő Santas Justa és Rufina templom retablója, az alcianizi plébániatemplomban levő retablórészek, 52 a calatayudi colegiata szent Izidor oltárának középső része (16. kép), valamint a darocai colegiatában őrzött szent Borbála tábla. Ezek a művek kivétel nélkül Aragón déli, délnyugati részéből valók. Post továbbá Solibesnek tulajdonít egy predellát a Torralba de Ribota plébánia templomában, mely a közölt fénykép alapján, 53 nézetünk szerint egy gyengébb, talán műhelyéhez közelálló, de mindenesetre munkáit ismerő provinciális aragón mester műve. A régebben a barcelonai Don José Valenciano gyűjteményben őrzött és Posttól Solibes jelentős művének tartott «Tronolo Mária szentekkel és angyalokkal) viszont minden motívumbeli egyezés ellenére (a trón és a Cloisters-retabló trónusának igen erős hasonlósága), szerintünk egy Solibesnél jobb képességű aragón festő müve. 54 A Post óta megjelent irodalomban — amennyire az számunkra hozzáférhető volt — sem bukkant fel a konzervatív-provinciális, jellegzetes festésmódjáról könnyen felismerhető mester újabban előkerült alkotása. Nagyon közel áll azonban Francisco Solibeshez az a «Gyermek Jézus imádását» ábrázoló tábla (17. kép),° 5 melynek térdelő Szent József figurája a Solibesnél oly karakterisztikus arcvonáso kat ismétli. A kemény kontúrok, a síkszerű ábrázolásmód, az árnyalatlan színek, 51 R o r i m e r, J. J. : A spanish retable of the fifteenth century. Bulletin of the Metropolitan Museum of Art, 19. 1933. XXVIII. 8-11. 53 Magdolna, Szent Gergely miséje, melyen a donátorpár is látható és más jelenetek. 53 I. m. VII, 1, 365. old., 126. tábla. 54 I. m. VII, 1. 369. old., 128. tábla. A továbbiakban Solibesnek tulajdonított képek (Parmeggiani-gyűjtemény, Reggio Emília; Acar-gyűjtemény, Badajoz; egykor Lankoronsky gyűjtemény, Bécs, stb.) nem sorolhatók teljes biztonsággal a mester oeuvre-jébe. Nem mutat meggyőző egyezéseket a madridi Lázaro Galdiano-gyűjtemény «Szent Mihály arkangyal két imádkozó figurával* c., Posttól is csak feltételesen Solibes művének tulajdonított tábla sem, mely egykor Calatayudban volt (I. m. VIII, 2, 426 kk, 195. tábla). Bár a donátorok alakjának ábrázolása halvány emlékképeket idézhet a Piquer házaspár figuráihoz, a tábla inkább egy más aragón-katalán festő, talán «A Szent Vince-mester» műve. A marseillesi Demaldolx — Dedonsgyűjtemény «Pünkösd» táblája pedig, noha szoros kompozíciós rokonságban van az Ermita de la Piedada hasonló táblájával, nem lehet Solibes, csak egy Solibes után dolgozó, vagy talán vele közös forrásból merítő mester alkotása. 55 66x64,5 cm. Prága, Národni Galerie, 1935-ben kiállítva Prágában a «Madona» c. kiállításon, 180. szám F. Ringhofer kameneci gyűjteményéből. Vásárolták 1945-ben a Prágai Képtár számára. Ltsz. DO 4099. Vö.: S t e p á n e k, P.: La pintura espanola en la Galéria Nációnál de Prága. Ibero-Americana Pragensia. III. 1969. 181 — 202. old., kép: 200. old., ott feltételesen Jaime Lana-nak tulajdonítva, de felvetve más attribuciókat is, a többi között tévesen e sorok írójának szóbeli közlését, mely már a megbeszélés idején is Solibest és nem mint ahogy ott a 182. old. 4. jegyzetében szerepel, Espalargues körét jelölte meg a tábla szerzőjeként.
