Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)

HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: XV. századi spanyol mesterek művei Magyarországon

Ez a fejfedő nem sokban különbözik azoktól sem, melyeket Bernis «bonete»-nek nevez. Viselésükre az 1475 és 1490 közötti évekből sorol fel példákat oltártáblákon és szoborműveken. A predellán ábrázolt negyedik személy drágakövekkel díszített mitrát és szerzetesi csuhája alatt drágakövekkel díszített szegélyű köpenyt visel. Feje körül ugyanazt a típusú sugárkoszorút találjuk, mint lyrai Miklós és a ferences szerzetes feje felett. A kezében tartott mondatszalag Sándor pápának nevezi. A régebbi katalógusok, spanyol képről lévén szó, VI. (Borgia) Sándorra gondoltak, aki 1492-től 1503-ig ült Szent Péter trónján, tehát időben még beleférhetett volna az akkor 1500 táján keletkezettként számontartott predella ábrázolásába. VI. Sándor azonban sem szent, sem szerzetes nem volt és nem is igen valószínű, hogy egy távoli provincia a maga korában igen erősen a gótikus hagyományokhoz kötődő festője és a jámbor megrendelő éppen ezt a kicsapongásairól nevezetes pápát ábrázoltatta volna a szent mártírnő és a két ferences társaságában. Az újabb katalógus éppen ezért a görögszármazású V. Sándor pápát nevezi meg a kép ábrázoltjának, aki ferences szerzetes volt és mint tudós teológust és hitszónokot tartották számon. Itáliában, Franciaországban és Angliában tanított, később milánói érsek lett és 1409-ben XII. Gergely pápát letéve, XIII. Benedek ellenpápát is detronizálva, őt választották meg V. Sándor néven pápává. Másfél esztendeig uralkodván, az egyházszakadást mélyítette, 1409-ben a koldulórendek érdekében kiadott bulláját a párizsi egyetem megtámadta, tekintélye igen csekély volt, szigorúan véve legitimitását nem is fogadták el.

31 Az elmondottak alapján világos, hogy V. Sándor nem volt szent, viszont az elképzelhető, hogy éppen a koldulórendek érdekében kiadott bullája alapján talán egyik, a szigorúbb obszerváns-regulát követő szerény ferences kolostorban tisztelték a rendjükből származó pápát, aki csak úgy, mint Lyrai Miklós Angliában (Oxfordban?) és Párizsban is tanított. A két ferences tudós ábrázolása a predellán azt valószínűsíti, hogy a közöttük elhelyezkedő szerzetes, aki a XV. század második felében használatos fejfedőt visel, ugyancsak hitszónok vagy tanult férfiú. Miután Spanyolországban az obszerváns-regula már a XIV. század végén terjedni kezdett, sőt több kisebb obszerváns kolostor alapításáról is hallunk, feltehető, hogy ezek kapcsolatban lehetnek, akár mint megrendelők, akár mint ihletők azzal az oltárral, melynek predellája Budapestre került. 1403-ban Mária királyné alapított egy Szentlélekről elnevezett kolostort Murvierdo mellett, ehhez csatlakozott egy másik rendház, mely 1413-ban kezdte meg működését, a S. Mariae de Angelis, Segorbe környékén. Az utóbbinak alapítójául a ferencesrendi bullák a murvierdói házfőnököt Bernardo Escoriolát nevezik meg.

3

'

2 Ezen rendházakban nemcsak a szigorúbb rendi szabályzat kapcsolta egymáshoz a szerzeteseket, de a teológiai tanulmányok és a hitszónoklat is célkitűzéseik közé tartozott.

33 Mivel pedig a két másik ferences hitszónokként és teológiai íróként ismeretes, kézenfekvő, hogy a harmadik is olyan ferencrendi szerzetes ábrázolása legyen, aki ezen tulajdonságokkal rendelkezik. Az ismeretlen ferences kezében a mondatszalag máig olvasható «ESCO» betűi talán szót adnak ki. A többi a századok folyamán elmosódván, feltehető hogy az a S. Mariaede Angelis kolostor házfőnökét, Escoriola nevét tartalmazta. Talán éppen ennek a Segorbe környéki kolostornak a számára készült az elveszett oltár, melynek restaurálása során a két ismert hittudós nevére még emlé:!l Vö. W e t z e r und W elte, i. m. «ist doch seine Legitimität nach strengem Recht nicht anzuerkennen.» I. 438. :i- Bullarium Franciscanum. VII. Ed. C o n r a d o E u b e 1, Romae, 1904. 379. ••

,;t Vö. Holzapfel, 11.: Handbuch der ( leschichte des Franziskanerordens. Freiburg im Breisgau. 1909. 97.