Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: XV. századi spanyol mesterek művei Magyarországon
kezhettek a kolostorban és lia a inondatszalagok elmosódtak, azokat könnyűszerrel kijavíthatták, de Escoriola neve a későbbi századok folyamán kiveszett a köztudatból, így töltötték ki a hiányzó betűk helyét a mondatszalagon a stilizált virág és levéldísszel, hogy az olvashatatlanná vált szöveg helye ne maradjon üresen. Az egyszerű oszloppal két mezőre osztott predella figurái feje felett glória van. De ha behatóan megvizsgáljuk a dicsfényeket, azt tapasztaljuk, hogy az elsőként bemutatott Lucia feje feletti glória különbözik a három szerzetes feje mögött lévőtől. Lucia dicsfényét a szélén az alapozásba benyomott pontocskák határozott mintázása megkülönbözteti a tudós szerzetesek feje köré illesztett sugárkéve formájú dísztől, a tányérszerű glória mustrája is erőteljesebb, mint az inkább csak a fejek kiemelésére szolgáló vonalkákból képzett dísz a szerzetesek feje körül. A festő tehát ezzel a kis megkülönböztetéssel is jelezni kívánta, hogy az oltár predelláján egy vértanú-szentet és három ferences teológust ábrázolt. Más kérdés annak a felderítése, hogy a XV. században Spanyolországban számos retablón ábrázolt vértanúnő milyen kapcsolatban van a ferencrendi szerzetesekkel. Ehhez azonban az egykori oltármű több darabját is ismernünk kellene. Miután a predellával kapcsolatos ikonográfiái problémákat sikerült tisztáznunk és ezeknek segítségével némi valószínűséggel a festményt Dél-Spanyolországba lokalizálni, felmerül annak az igénye, hogy az ismeretlen XV. századi, valószínűleg Valencia-környéki festő személyét közelebbről is meghatározzuk. Kétségtelen, hogy szerényképességű, a gótikus hagyományokon felnövekedett és azokhoz erősen kötődő mesterrel van dolgunk, aki azonban ismerte korának jelentős mestereit, talán dolgozott is valamely nevesebb festő műhelyében. Bár az arcok kidolgozásában olyan elemeket találunk, melyek csak a XV. század utolsó tizedeiben fordulnak elő — elsősorban a plasztikus megformálásra és a színek szinte bermejói alkalmazására gondolunk — , de a karomszerű kezek, melyek a mondatszalagokat, a pálmát és a két szemet tartó talpas edényt csak érintik, de nem fogják meg, a felsőruhák sematikus ábrázolása és különösképpen a keretezés egyszerű provincializmusa olyan művészt sejtetnek, aki előtt korának kimagasló mesterművei nem voltak ismeretlenek, de ő maga már bevált sémákhoz ragaszkodott. Ilyen az aranyháttér bekarcolt levél- és virágdísze, a táj rendkívül sematikus jelzése. Ugyanakkor a pápai tiara és a köpeny drágaköveinek naturális ábrázolása ismételten arra a következtetésre kell, hogy juttassák a kutatót, hogy a predella a XV. század utolsó tizedeiben keletkezett. A bekarcolt díszek az aranyháttérben Valencia egyes mestereinél az 1470-es évektől fogva gyakran fordulnak elő. A sugárkéve a szentek és angyalok feje körül Bartolome Bermejo több művén is található. 34 Ilyen sugárkéve övezi annak a Santo Domingo de Silosnak a fejét is, 3 ° akinek tiarája és pluviáléjának díszes kapcsa Sándor pápa öltözékéhez hasonló módon, a gyöngyök kerekdedségét, a drágakövek színét és formáit erősen kiemelve került ábrázolásra. A predella mestere, bár az arcok megformálásában és a típusok kialakításában sok egyéni jellegzetessége kiviláglik, a provinciális emlékanyag gyengébb és a táblán mutatkozó különféle stílussajátosságok következtében nem határozható meg másként, mint dél-spanyolországi mesterként, aki a XV. század utolsó negyedében működött. Itt találkozunk A. L. Mayer véleményével, aki a predellát nyilván még Enyedi Lukácsnál látta és ott állapította meg róla, hogy közepes, talán valenciai munka. Sokkal szerencsésebbek lehettünk annak az 1965-ben vásárolt oltártáblának az esetében, melyet a megvásárlást követő időben sikerült egy olyan Aragóniában 34 Pl. Krisztus a pokol kapujában, Barcelona, Múzeum. 35 Készüli 1474-ben; Madrid, Prado.
