Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: XV. századi spanyol mesterek művei Magyarországon
az oltárt és a fent felsorolt táblákon kívül, melyek a barokk oltárba voltak beépítve, említ négy táblát «con los Santos Antón, Sebastian y dos obispos, sobre fondos adamascados ... », 20 valamint azt az igen jellemző leírást, melyet a budapesti Sebestyéntábláról is megtehetnénk, ahol említi az érdekes viseleteket, a változatos fejfedőket, és a ruhákat. 21 A cikkünk megírása után kezünkbe került zamórai «Catalogo Monumental» most már teljesen bizonyossá teszi, hogy az 1927-ben még Villalobosban őrzött Sebestyén-tábla valószínűleg századunk 30-as éveiben került Budapestre, és az ott vele együtt említett Szent Antal (10. kép), melyet Post 1938 előtt az amszterdami dr. Schretlen gyűjteményében talált, ugyanannak az oltárnak volt része. Innen, az apostolok közül négy a granadai Meersmann gyűjteménybe, a Szent Félix életéből vett jelenetek közül legalábbis kettő a chicagói Harding-gyújteménybe jutott, 22 egy harmadikat, közelebbi helymegnevezés nélkül Gudiol Ricart «Pintura Gotica» című 1955-ben megjelent munkájában láthatunk. Mind a Villalobos-oltár stiláris leírásánál, mind Post kitűnő jellemzésében szó esik az árnyalatlan színekről, a kemény kontúrokról, a félholdhoz hasonló merev arcokról, a lapos, kissé durván formált brokát hátterekről, valamennyi analízis a budapesti táblára is pontosan ráillik. Kétségkívül jelentős nyeresége a spanyol primitív anyagunknak, hogy századunk harmincas évei után, amikor zömmel amerikai múzeumokba jutottak csak el XV. századi spanyol táblák, még sikerült egy Budapestre került retablorészletet megszerezni és azzal gazdagítani gyűjteményünket. A Villalobos-mester Szent Sebestyén táblája a két világháború között került el eredeti helyéről Magyarországra. Az az ismeretlen, talán valenciai festő predellaképe, mellyel mint második spanyol primitív alkotással foglalkozni kívánunk, már 1902-ben budapesti kiállításon szerepelt (12. kép). Ebben az évben ugyanis a << Városligeti Műcsarnok összes helyiségében* a budapesti Orvos-Szövetség védnöksége alatt jótékonycélú kiállítást rendeztek, melyen több spanyol festmény is szerepelt hazai magántulajdonból. Itt a 256. számon a következőt olvashattuk: «Ismeretlen. Spanyol iskola XV. század. Nicolas de Lira (híres egyházi író), egy püspök és VI. Sándor pápa arcképei Szt. Lucia társaságában. Predella, eredeti keretében. Fára festve, 69x33.» 23 A képet, mely Enyedi Lukács gyűjteményéből került más jelentős alkotásokkal kiállításra, 1917-ben Enyedi Lukács özvegye (gróf Ladányi Niczky Andrásné) a budapesti Szépművészeti Múzeumra hagyományozta. Ekkor a leltározás során a következő meghatározással került bejegyzésre: «Spanyol művész (primitív) : Diptichon két szenttel.» A leírásban a női szentet Borbálának mondja és már csak Sándor pápát említi, (anélkül, hogy megnevezné melyik Sándor) és «egy franciskánus barát»-ot, akinek a kezében tartott mondatszalagon «ESCO» felirat olvasható. 211 G ó m e z M o r e n o, M. : J. m. I. 328. 21 «. . . hay variedad de sombreros y toeas moriscas; ropas generalmente cortas y abiertas a los costadas; un bracamarte pendiente de tahali, etc. Las f isionomias son espresivas y aun bestiales; manos pequenas y f inas ; diseno muy torpe marcado con negro los contornos; poquisimo efecto de claroobscuro, y algunas ropas imitando de los brocardos con oro.» 22 P o s t, Ch. R. : I. m. V. 1934. 322. Mint School of Nicolas Frances, tehát még nem nevezi a festőt. Villalobos-mesternek. A Szent Antal tábla felfedezése után Post kitűnő analízisét adja a festő stílusának, mely ugyancsak ráillik a Budapestre jutott Szent Sebestyénre : «He likes to construct a composition of masses of pure, unmodelled colors, so that he largely renounces chiaroscuro, with the result that his faces, since the features are rendered only by a few lines give the effect of a series of full moons.» I. m. VII. 2. 1938. 833. 23 A budapesti Orvos-Szövetség Mű-Kiállítása. 1902. Második kiadás. A következő évben az Enyedi Lukács gyűjteménnyel kapcsolatban sor kerül a tábla említésére is a művészettörténeti irodalomban: Diner —Dénes, J. : Budapest magán képtárai. Az Enyedi gyűjtemény. «Mûvészet». TI. 1903. 51 kk.
