Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)

HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: XV. századi spanyol mesterek művei Magyarországon

Dr. Térey Gábor az «Enyedi Lukács-féle képtár»-ról készített betűrendes, kataló­gusszerű összeállításában «Predella négy szenttel» címet kapta a tábla, Lucia és Lyrai Miklós meghatározása helyes, a második alakról azt írja, hogy egy szent szerzetes, az utolsó alakot IV. Sándor pápának nevezi. Megjegyzi, hogy a képet Madridban vették, továbbá feljegyezte Prof. Aug. L. Mayer (München) véleményét: «Sehr massige Arbeit, vielleicht Valencianer Arbeit». 24 A képet a Szépművészeti Múzeum 1920-as évkönyvében «Primitiv spanyol művész: Diptichon négy szenttel» elneve­zés alatt említik az 1919-es év új szerzeményei között. 25 A legújabb, 1967-es kata­lógusban «Spanyol festő, 1500 körül: Négy szent» elnevezés alatt került. Itt az ábrá­zoltak megnevezése: Lucia, Lyrai Miklós, egy szerzetes és V. Sándor pápa. 26 A képen szereplőkről azért beszéltünk ilyen részletesen, mert noha Lucia att­ribútumával minden kétséget kizáróan közölte a művész, hogy kit ábrázolt, a má­sodik és a negyedik figurát pedig a mondatszalag megnevezi: NICO LAUS DE LIRA és PPA ALEYANDE, a predellán ábrázoltak azonosítása a három férfi esetében nem egyértelmű. Kezdve Lyrai Miklós egyházi írón, aki nevét a Szentíráshoz írott magyarázataival tette ismertté («der berühmte Exeget und Postillen Verfasser»), 2 ' de nem volt szent, tehát a feje felett sugáralakban alkalmazott glória nem illette meg. Egyes szerzők szerint Szentírásmagyarázataival eltért az orthodox álláspont­tól és létezik egy olyan közmondás, 28 mely arra utal, hogy a protestáns bibliamagya­rázók és reformátorok Lutherrel együtt az ő útjait követték. A ferences Gemelli viszont éppen reformtörekvéseinek fontosságát hangsúlyozza a mondás más fogal­mazásában: Si Lyranus non lyrasset, totus mundus delirasset. 2 " Lyrai Miklós a 13. század második felében született a normandiai Lyrában és 1291-ben vagy 1292-ben lépett a ferences rendbe. Mint Szentírásmagyarázót és a Sor­bonne tanárát említik, mert műve (Postillae perpetuae in universam Sacram Scriptu­ram és Repertórium super Bibliám) népszerűsítő-tájékoztató jellegű. Ruházata is fe­rences voltátigazolja. A következő, ugyancsak bekarcolt sugárszerűen ábrázolt glóri­ávalövezett fejű figura lyrai Miklóssalazonos szerzetesi öltözéket visel, kezében és az datszalag az ESCO felirattal nyilván töredék, a finom virágdísz a szalagonamon­ujjak átrajzolt kontúrjai arra vallanak, hogy az igen régi restaurálás során már nem tudták kibetűzni a teljes szöveget. Az ábrázolt különös fejfedőt visel. Hozzá hason­lókkal a XV. század utolsó negyedében találkozunk Kasztíliában (nyilván Spanyol­ország más kereszténylakta vidékein is). Carmen Bernis carmeüolának nevezi ezt a sapkát és 1489-ből közli azt a dokumentumot, mely szerint a toledói székesegy­házban eltemetett Don Alvaro de Lima síremlékének a programjában: «. . . una carmenola en la cabeza e un rico joyel en ella» szerepelt. 30 A ma is álló síremléken a tumba tetején elhelyezett szoborművön a mi szerzetesünk sapkájához hasonló fejfedővel ábrázolta a szobrász Don Alvaro de Luná-t. 24 T é r e y, G.: Az Enyedi Lukács-féle képtár leíró lajstroma. Kézirat a Szépművé­szeti Múzeum könyvtárában, 3165. sz. Készült 1922 23 ban. Az 1902-es kiállítás szerint 60x33 cm, a leltárban a kép mérete 41x62 cm. Ltsz.: 5421. 25 Az O. M. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. Budapest, II. 1920. 81. 28 P i g 1 e r, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967. 655. Tempera. «Lärchenholz; mit dem ursprünglich, teilweise ergänzten Rahmen 42x83 cm; jede der beiden Bildflächen 36x32,5 cm.» 27 Vö.: W e t z e r und Welt e's Kirchenlexikon. Freiburg in Breisgau. IV. 1886. 28 «Se Nicolaus non lyrasset, Lutherus non saltasset.» 29 G e m e 1 1 i, P. : Franciskanizmus. Budapest, 1933. 124. 30 B e r n i s, C: El Tocado masculin en Castilla durante el ultimo cuarto del siglo XV. Los Bonefos. Archivo Kapanol de Arte, 21, 1947. 20 kk. Hasonló fejfedőt viseltek fe­rencrendi tudós szerzetesek a XV. században, akik doktori címet nyertek (P. Szedő Dénes szives közlése).

Next

/
Thumbnails
Contents