Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 38. (Budapest, 1972)

HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: XV. századi spanyol mesterek művei Magyarországon

kai és történeti kapcsolat közelítette a Pireneusok láncától szorosan védett félszigethez.

5 Ezért vagyunk méltán büszkék arra, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeum tervszerű vásárlások és szerencsés ajándékozások folytán már 1945 előtt is a XV. századi spanyol festészet különböző stílusirányaiba tartozó darabokkal rendelkezett, melyeket a művészettörténeti irodalomban többé-kevésbé számon tartottak. Ehhez járult még két újabb vásárlás, mely egy katalóniai és egy kasztíliai táblával bővíti az anyagot, valamint a már megelvő képeknek behatóbb vizsgálata folytán néhány olyan stiláris és ikonográfiái felfedezés, mely nézetünk szerint indokolttá teszi, hogy a Múzeum tulajdonában levő spanyol primitívek alkotásait, a budajDesti magángyűjteményekben őrzött, eddig a nemzetközi irodalomban ismeretlen darabokat, valamint azokat a számottevő táblákat publikáljuk, amelyek régebben magyarországi gyűjteményekben voltak. A Szépművészeti Múzeum legkorábbi spanyol kéjaei között mind a kasztíliai, mind a katalóniai, mind az aragóniai iskolákhoz tartozó műveket találunk és néhány olyan táblát, melyek talán dél-spanyolországi eredetűek. A meglehetősen erős külföldi befolyás és a művészek vándorlása a gazdaságilag erősebb, festmények megrendelésére kész városokba, kolostorokba a hatalmas országban, a helyi iskolákhoz való pontosabb kapcsolást rendszerint megnehezíti. Főként olyan, provinciális művek esetében, mint amilyen a múzeumban őrzött tárgyak nagyobb része. Az eg3'es képekkel való behatóbb foglalkozás azonban számos művészettörténeti, történeti és ikonográfiái kérdésre derített világosságot. Különösen érdemes felfigyelni arra a tényre, hogy a Budapestre került képek legtöbbje retabló része és a publikálás máshol lappangó táblák meghatározását is lehetővé teheti. Ezért vontuk be vizsgálódásaink közé a második világháború előtt az országban felbukkant darabokat is. Ezek között nyilván van olyan, mely a háborús események folyamán elpusztult, mások talán ismeretlen gyűjteményekben bújnak meg, esetleg nem tulajdonítottunk nekik komolyabb fontosságot, jóllehet tudtunk róluk, mindaddig, amíg a spanyol primitívek feldolgozásával nem kezdtünk foglalkozni. Akad egy-két olyan mű is, mely külföldi gyűjteményekbe jutott. Neves gyűjtőtől került 1966-ban a Szépművészeti Múzeumba a gyűjtemény ezideig legkorábbi darabja, egy a XV. század 70-es éveiből származó tábla, melyet mint XV. századi spanyol festő ismeretlen szentet ábrázoló képét vásároltunk meg (11. kép).

6 A kép tanulmányozása során sikerült azt a leóni iskola körébe lokalizálni és a táblát a nemzetközi kasztíliai stílus neves kéjmselője, Nicolas Frances körébe utalni. Nicolas Frances művei és követőinek alkotásai között számos analógiát találhatunk a budapesti képhez. Sikerült minden kétséget kizáróan megállapítani azt is, hogy a tábla a római katona-vértanút, Szent Sebestyént ábrázolja. A feltűnően keskeny táblán barnás alapon zöldes-fekete brokátmintás háttér előtt áll a tojásdad arcú nemes ifjú. Inge, melynek egyik ujja kilátszik a feltűrt zöld felsőruha ujjából, harisnyája és különös fejfedője vörös. Vörös-lilás szövettel kibélelt kék köpenye bal karját kézfejéig eltakarja. Jobbjában nyílvesszőt tart, övéről rövid szablya függ. Ruházata a XV. század második felének spanyol és fran5 Erről tanúskodik a többi között az 1963-ban a párizsi Musée des Arts Décoratifsban rendezett «Trésors de la peinture espagnole. Églises et Musées de France», c. kiállítás katalógusa is. A francia magángyűjteményekben egyébként meglehetősen nagyszámú XIV — XV. századi spanyol táblát őriznek. Sokkal többet mint bárhol Spanyolországon kívül, Európában, vagy akár Amerikában is. 6 Tempera, fa, 105x35,5 cm. Ltsz.: 66.18. Bedő Rudolf gyűjteményéből, korábban Petri Lajos szobrász tulajdonában, aki állítólag Spanyolországban vásárolta. Színes reprodukcióját Id. The New Hungarian Quarterly, X, 1968. 184- 185. old. között,