Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 37. (Budapest, 1971)

SZABÓ MIKLÓS: A boiótiai későklasszikus terrakottaműhelyek kérdéséhez

közös boiótiai típuskinccsel szemben valódi couleur locale-t jelentenek.

19 Technikai sajátságai alapján ehhez a műhelyhez kapcsolhatjuk a Szépművészeti Múzeum egy további terrakottáját (50.96) (8. kép). A darab attribútumát kivéve (bal kezében nyulat tart) elválaszthatatlan a kakasos ifjak típusától; arányai alapján feltétlenül ezek utolsó korszakába tartozik, azonban feje hiányzik, s ez a további tipologizálást nem teszi lehetővé.

20 50.303 műhelyét kézenfekvőnek látszik Lokris üpuntisban keresni, a közelebbi lokalizálás azonban jelenleg aligha lehetséges. A lokrisi koroplasztikáról a halai anyagon kívül csak jelentéktelenebb, főként szórvánjdeletek alapján alkothatunk képet.

21 A helyzetet az is bonyolítja, hogy magának a halai temetőnek a terrakottaanyaga sem egységes : minden korszakban előfordulnak téglavörös ill. világossárga színű példányok és ezekhez jönnek még az általában kései piszkos-szürkés agyagú darabok.

22 A fenti színskála a malesinai szobrocskák sötétbarna színével egészíthető ki.

23 Ha ehhez hozzávesszük, hogy a téglavörös és a sötétbarnás agyagszín Phokisban is gyakori, úgy még tartózkodóbbnak kell lennünk a lokrisi és phokisi «boiótizáló» terrakottaműhelyek lokalizálásának kérdésében.

24 Visszatérve a kakasos ifjakhoz, a fentebb körülhatárolt terület leletanyagának vizsgálata alapján a következő általánosabb kép vázolható fel.

25 A IV. századi példányok leggazdagabb, egyben legváltozatosabb és legszínvonalasabb sorozata a tanagrai sírokból került elő. Másutt, ehhez viszonyítva, ritkábbak a «gazdag» frizurás ifjak. Az utóbbiak egyik csoportja olyan formából készült, melyből a tanagrai sírok anyagában több szobrocska származik, s nemegyszer a technikai részletek vizsgálata alapján valószínűsíthető, hogy ezek Tanagrában készültek. (Más esetekben a típusegyezés vagy tanagrai negatív forma használatával vagy tanagrai terrakotta «leformázásával» magyarázható.) A másik csoport a tanagrai agyagszobroknál igénytelenebb, némelykor az utóbbiakat utánzó darabokból áll. Ezekután kézenfekvőnek tűnik az a megállapítás, hogy a kakasos ifjúalak V. századi típusának átformálásában a tanagrai műhelynek (vagy műhelyeknek) döntő szerepe lehetett. Attika közvetlen szomszédsága a legkézenfekvőbb magyarázat arra, hogy az új formák a Pheidias utáni «gazdag»-stílus hatását visszhangozly Ehhez egyelőre: Wolters, P.: AM i.m. 20 ŐU.96. M.: 25,

(i cm. Feje hiányzik. Egészen vörösesbarna agyagból. Fehér alapozás, sötétvörös festéknyomok a testen, a talapzaton fehér alapon két vörös csík. A köpeny talán fehér volt. Hátul kidolgozatlan, nagy téglalap alakú nyílással. Stílusához, méreteihez 1.: függelék 7 — 8. száma alatt idézett darabokat. Nyulat tartó ifjak a Kabirion anyagából: Wolters, P.: AM i. m. 361. — Az ettől eltérő lokrisi típushoz 1. Függelék 34. számát. 21 Halai 365 skk. — Egyéb leletekről u.o. 1. jegyzet, továbbá itt 14. jegyzet és Függelék 34. szám. 22 Halai 371. — A budapesti darab a világossárga halai terrakották csoportjához tartozik. 23 Vö. Függelék 34. sz. Továbbá Athéni N. M. 5676. 24 L. mindenekelőtt az exarcho-i temető terrakottáit. (Chairóneia, Múz. vö. 2. jegyzettel.) A Parnassos Kórykion barlangjában feltárt terrakottanyagban ugyancsak előfordulnak a «boiótizáló» darabok között a téglavörös és sötétbarna agyagszínű példányok. {P. Amandrynak tartozok köszönettel, hogy lehetővé tette számomra az anyag tanulmányozását.) Vö. a 14. jegyzetben idézett delphoi darabot. — A kirrhai depó anyagában ezzel szemben a téglavörös agyagszín dominál. (Vö. BCH 1937. 457 skk.) A phokisi és lokrisi változatok összefüggéséhez 1. pl. a Függelék 28., 31. és 30., 34. számai alatt idézett darabokat . 25 Ehhez 1. a függeléket. — A dolgozat elején vázolt szituáció ellenére a rendelkezésünkre álló anyag alapján nyert általánosabb kép talán reálisnak mondható. Egyelőre azonban nincsenek meg azok a feltételek, hogy a pillanatnyi teljesség igényével tekintsük át a lelőhelyes boiótiai terrakottaanyagot.