Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 37. (Budapest, 1971)

SZABÓ MIKLÓS: A boiótiai későklasszikus terrakottaműhelyek kérdéséhez

A budapesti terrakották lelőhelye ismeretlen, s így lokalizálásukat boiótiai párhuzamaik alapján kísérelhetjük meg. 1. Az egymáshoz stílusban, méretben és technikai részletekben roppant közelálló T.66 (5. kép) és T.735 (4. kép) legközelebbi analógiái a tanagrai temetőből kerültek elő.

11 Ugyanez vonatkozik T.736-ra (6. kép): Tanagrából több darabot ismerek, amelyek ugyanabból a formából készültek, mint a budapesti példány.

12 2. T.783 (7. kép) általam ismert legszorosabb párhuzamai a thébai Kabirionból származnak.

13 3. 50.303 (9. kép) a típus jól ismert változata, amely ebben a formában a lokrisi körre jellemző.

14 Az öt budapesti darab az analógiák lelőhelye alapján egyértelműen három csoportba sorolható. Ez a tény már önmagában is amellett szól, hogy három műhely között oszthatjuk el a terrakottákat. Az egymáshoz közelálló típusok esetében azonban a szétválasztás kritériumaként a technikai részleteket is figyelembe kell venni. Az agyagszín különbsége önmagában ritka esetben perdöntő értékű: bizonyos árnyalatok az égéstől függenek. A bennünket érdeklő együttes kapcsán a következő jellegzetességek látszanak lényegesnek: a tanagrai darabok jó minőségű agyagával szemben a Kabirionból származó terrakottáké rosszabbul iszapolt (feltűnően sok kvarcszemecskét tartalmaz, emiatt felülete egyenetlen), színe pedig — szemben a tanagrai krémszínnel és annak sötétebb árnyalataival —általában jellegzetes sárgásbarna, gyakran vörösbe hajló.

15 A tanagrai terrakottákon magát az alakot a préselés után finom agyagréteggel vonták be (T.735-ön úgy látszik, hogy ecsettel agyagoldatot kentek a felületre), s ez az eljárás jelentős színvonalkülönbséget eredményezett a kabirioni darabok hátrányára. Tehát a Szépművészeti Múzeum első három terrakottája valószínűleg Tanagrában készült. A városból ugyan egyelőre műhelymaradványokat nem ismerünk, de a temetők leletei egyértelműen a helyi fabrikáció mellett szólnak.

113 A legújabb felfedezések a tanagrai koroplasztika mykénéi előzményeit legalábbis valószínűsítették.

17 A műhelyek első nagy virágkora az archaikus kor volt, majd az újabb nagy fellendülés az i. e. IV. században következett be.

18 T.783 a «Kabirion-muhely» alkotása, amely — mint ez a szentély földrajzi helyzetéből logikusan következik — nyilván Thébában dolgozott. Tevékenységének legjellegzetesebb tanúi a nagy tömegben feltárt állatszobrocskák, melyek a 11 T. 735 fejdíszéhez 1.: British Mus. 232. old., 871. sz., 124. t. - A két darab párhuzamaihoz: Függelék 7 — 8. 12 L. Függelék 9. 13 L. Függelék 22. — Vö. még Kassel T. 685. (A darab ismeretét B. Schmaltznak köszönöm.) 14 L. Függelék 32. - Egyébként: Delphoi Múz. 5356. (M.: 18,6 cm). A logari temető 2. sírjából. (Vö. BCH 1921. 520. — L. Lerat szíves szóbeli közlése szerint a sír bolygatott volt.) A darab agyagszíne a Függelék 34. száma alatt idézett malesinai példányához áll közel. Vö. még: 1 darab a sikyoni múzeumban, továbbá pireusi múzeum 682 (Meletopulosgyűjteményből, kutya nélkül) és Louvre CA 4261 (nyúllal). — Lokrisi sajátságnak tűnik az is, hogy a köpeny nem fedi a vállakat. A fentieken kívül 1. Függelék 34. sz. és Vandenabeele, F. : Gentse Bijdragen tot de Kunstag. en de Oudheidk. 19 ( 1961 — 66)34 sk., 12. kép. 15 Agyagvizsgálatok tudomásom szerint eddig nem történtek. — A Kabirion-műhelyhez tartozó terrakották agyagszínét vö. a Kabirion-vázákéval : Wolters, P. — Bruns, G.: Das Kabirenheiligtum bei Theben I. Berlin, 1940. 95 skk. 16 Ehhez, monográfia híján 1. T h o m p s o n, D. B. : Tanagra (címszó az Enc. dell'Arte Antica-ban). 17 Vö. Marinatos, S.: AAA 2 (1969) 20 skk.; Spiropul o s, Th.: AAA 3(1970) 184 skk. 18 T h o m p s o n, D. B. : i. m. ; K n o b 1 a u c h, P. : i. m, passim.