Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 37. (Budapest, 1971)

SZABÓ MIKLÓS: A boiótiai későklasszikus terrakottaműhelyek kérdéséhez

A boiótiai klasszikus kori koroplasztika egyik legjellegzetesebb típusa az álló, bal kezében kakast tartó ifjúalak. Ennek leggazdagabb sorozata a Thébai melletti Kabirionból került elő, azonban a széria kialakulása nem kapcsolható ehhez a szentélyhez, tehát nem nevezhető Kabirion-típusnak.*' A legkorábbi fonna nagyszobrászati minta inspirációjára az i. e. V. század közepe körül született meg, s ennek utolsó leszármazottjai nagyjából egy évszázaddal később készültek. A típusvariációkban gazdag sorozat történetének általános kronológiai kereteit keltezhető síregyüttesek adják meg.

7 Az így nyert tágabb időhatárokon belüli időrend kérdéséhez elsősorban a nagyplasztika emlékeivel való összehasonlítás ad — egyelőre meglehetősen hipotetikus — támpontokat.

8 A Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében öt darab képviseli a kakasos ifjak legfiatalabb sorozatát.

1,1 Ezek jó állapotban vannak, ami megkönnyíti keltezésüket: a fent említett síregyüttesek alapján kétségtelenül az i. e. IV. század első felében készülhettek. T. 783 arányai és hajviselete alapján inkább a század eleje körül helyezhető el, az ehhez típusban közelálló T. 730 oldottabb frizurája alapján valamivel későbbinek tűnik. T.öö és T.735 — szemben a század közepe táján készült, már a típus hanyatlását türöző példányokkal — talán a korszak közepére keltezhető.

10 6 így : W o 1 t e r s, P. : i. m. 3(52 sk. : FT e m b e r g, B. : Die Kabiren. Uppsala, 1 950. 185 skk. — Emellett szól a típus elterjedése, változatos felhasználása. Hasonló ábrázolás a legkorábbi példányokkal csaknem egykoni sírköven: B i c s a n t z, H. : Die thessalischen Grabreliefs. Mainz, 19(55. 10 sk., K 2(5, 12. t. — Más kérdés azonban, hogy a típust nyilvánvalóan kapcsolatba hozták a Kabir-kul tússzal. Ehhez 1.: Wolte r s, P.: i. m. 362 skk ; F r i i s .1 o h a n s e n, K. : From the Collections of the Ny Carlsberg Glypt. 3 ( 1942) 137. — A típus összefügg a Ganymédés-ikonográfiával is: K u n z e, E.: 100. Winckelmannsprogram. Berlin, 1940. 25 skk. — Az értelmezés problémáiról: H i g g i n s, II. A.: i. m. S!0. 7 Az időrend kérdése. Stilisztikai terminus post quem, hogy a legkorábbi típus az ún. Omphalos v. Choiseul-Gouffier Apollont követi: F o u 1 s e n, V. H.: AA 8(1937) 77 skk. — Leletegyüttesek : a) Korai típus: Halai 389. old., 111. I>. 1. XIV. t. (D-csop.: 450-20); Rhitsona II. 74. old., XX. t. (V. sz. 2. fele). Terminus ante quem: a típus előfordul a thespiai polyandrion leletei között. (I. e. 424-ben, a délioni csatában elesettek sírja. Vö. 2. jegyzet), b) Átmeneti típus: Halai 396. old., III. b. 4. XIV. t. (E-csop: 420-390). <•) Késői típus: Halai 403. old., IIP b. 9. XIV. t. (F-csop.: 390-50); Thébaika 216 skk. (I. e. IV. sz. 1. fele). Az utolsó darabok a század közepe után készültek: Rhitsona I. 23. old., XV. t. 39.; Halai 407. old., III. b. 11. (G-csop.: 350-335.) 8 A későklasszikus sorozat típusfejlődése visszatükrözi a nagyplasztika történetének fontosabb állomásait. Az utóbbinak találó vázlatát adja: F u c h s, W. : Die Skulptur der Griechen. München, 19(59. 97 skk. Problémát jelent azonban, hogy a boiótiai agyagszobrászat milyen ütemben reagált a kívülről jövő (főleg attikai) nagyszobrászati hatásokra, így pl. Timotheos Lédájának boiótiai terrakotta másolata legalább negyedszázaddal későbbi az eredetinél. (British Mus. 235. old., 880. sz., 128. t..) A nagy szobrászat és a koroplasztika összefüggésének kérdése általánosságban is kidolgozásra vár. n T. 66. M. : 35,5 cm. Vörös festésnyomok a testen, a hajon és a Stephanen. Fehér alapozás. A talapzaton fehér alapon vörös csíkok.[O roszlá n, Z. : Az O. M. Sz. M. terrakottagvűjteményének katalógusa. Budapest, 1930. 42. old., B 10; képpel; M. Műv. 6(1930) 86.; P o ulse n. V. H. : im. 79. ; British Mus. 232. old., 870. sz.-hoz.] T. 735. M. : 35,8 cm. Vörös festésnyomok a hajon, egyébként fehér alapozás nyomai. A fej külön formából jön, a nyakon jól látszanak az eldolgozás nyomai. T. 736. M. : 29 cm. Fehér alapozás, vörös test, haj és kakas, fehér (?) köpeny, kék Stephane. Talpon vörös csíkozás nyomai. T. 735-t ós T. 736-t még az O. Iparművészeti Múzeum gyűjteményének részeként említi P o ulse n. (i. m. 79.). T. 783. M.: 29,3 cm. Athénben vétetett. Fehér alapozás és vörös festés nyomai a testen, az arcon és a hajon. 50.303. M.: 16,4 cm. Fehér bevonat; testen és arcon rózsaszín, a Stephanen sárga festéknyomok. - Mind az öt darab háta kidolgozatlan, rajta nagy téglalap alakú nyílás. 10 A keltezés kérdéséhez 1. 7. jegyzete, pontjában idézett irodalmat és a S. jegyzetet. T. 66 és T. 735 elhelyezéséhez vö. Rhitsona I. i. h. — Ez a tipológiai sorrend egyelőre hipotetikus.