Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 37. (Budapest, 1971)
GARAS KLÁRA: Antonio Galli Bibiena és Franz Karl Palko
Piazzetta művének tűnt,'7 s a velencei mesterre emlékeztet a pozsonyi trinitárhis templom oltárképe felépítésében, típusaiban. Minthogy az egykorú életrajzok nem szólnak Palko itáliai, velencei útjáról, s erre vonatkozóan minden bizonyíték vagy közvetlen adat hiányzik, részben a rendkívül elterjedt metszetekkel, részben pedig az Ausztriában működő Federigo Bencovichcsal hozhatjuk kapcsolatba Palko e sajátos művészi törekvéseit. A dalmát Bencovich 1716-tól kb. 1743-ig Bécsben élt és dolgozott, s tudjuk azt is, hogy művészeti oktatással is foglalkozott.8 Munkásságának ez a szakasza mindmáig eléggé tisztázatlan, ismeretlen a bécsi festőkhöz való viszonya, s így nem meglepő, ha a neki tulajdonított művek körül akadnak problémák. A nagyszebeni múzeum két festményét («Szt. Péter feltámasztja a bénat», «Sokrates a börtönben») T. Jonescu, majd az ő nyomán G. Gamulin és R. Pallucchini Bencovich oeuvre-jébe sorolta, s a képek Bencovich műveként szerepeltek az 1969. évi velencei «Dal Ricci al TiejDolo» kiállításon (65. kép). 29 Ennek az attribúciónak azonban ellentmond a nagyszebeni festményeken domináló Troger hatás — a fekvő alak pl. pontos mása Troger Szt. Józsefének a platti József halála oltárról, a XVIII. század egyik legtöbbet másolt kompozíciójáról (66. kép). 30 Az itt szereplő kompozíciós sémával, motívumokkal, típusokkal mindenekelőtt a bécsi akadémián a negyvenes években tanuló fiatal művészeknél, Maulbertschnél, Palkónál, Mildorfernél találkozunk. Az alakok aránya, a piciny arcok, hegyes orrok, töredezett vonalak teljesen idegenek Bencovichtól, aki nagyobb felületekkel dolgozik, figurái tömbszerűbbek, az arcok nagyobbak, oválisak, de más képein az alkalmazott architektúra, sőt a tér és ábrázolás viszonya is. A Bencovich monumentális felfogásmódjától határozottan eltérő művek a bécsi származású Neuhauser festővel kerültek Nagyszebenbe (1834), s eredeti mestermeghatározásuk Mildorfer volt. Ez a megjelölés kétségkívül közelebb áll a valósághoz, mint a Bencovich attribució, még valószínűbb azonban, hogy a Troger kör másik fiatal mesteréhez, Palkóhoz kell kapcsolnunk ezeket a nagyszebeni képeket is. A típusok Palko korai műveire emlékeztetnek, Szt. Péter erőteljes, megnyúlt alakja csaknem megegyezik a pozsonyi oltárkép trinitárhis rabváltó szentjével, a jobb szélen profilban ábrázolt nőalak, a részben motiválatlan, élénk gesztusok, a háttér architektúrája egyaránt Palko már idézett korai műveire emlékeztetnek. A Sokrates jelenetnél érzésünk szerint a festő valamely korábbi, feltehetően olasz mintaképet használhatott fel, mindkét kép az 1744— 1746. évekre, Palko munkássága - k bécsi vagy magyarországi szakaszára datálható. 31 27 B i a n c o n i . L.: Opere. Milano, 1802. IV. 165. «Chi non lo sa, direbbe che e opera del Piazzetta tanto e nella sua maniera tutta macchia e foco.» 28 1739-ben írja a würzburgi G. Anton Urlaub, aki akkoriban Bécsben tanult: «Wann min aber ich bey dem Berühmten Italienischen Mahler Herrn Bencovich von darumber grösseren progresses machen könnte, alldieweilen bey diesem wenigere, bey der Kays. Freyen HofAcadémie aber weit mehrere Scholares sich befinden, infolglich Bencovich mehrere Zeit für mich anwenden würde.» Rung e, W. : G. A. Urlaub. Würzburg, 1919. 9. 29 Sibiu, Brukenthal Múzeum. Ltsz. 775- 776; 47,5x62,48x62 cm, Csáki, M.: i. in. 234. (Mildorferként). J o n e s c u, T.: Tre dipinti del Bencovich al Museo Brukenthal di Sibiu. Arte Veneta XX, 1966. 268; Z a m p e t t i, P.: Dal Bicci al Tiepolo. Catalogo della mostra. Venezia, 1969. 114. old., 50 — 51. sz.; és Pallucchini, R. : Postula al Bencovich. Arte Veneta XX, 1966. 271. 30 Éppen ez a mozzanat késztette legújabban T. Jonescut arra, hogy a nagyszebeni képet magának Trogernek tulajdonítsa. J o n e s c u, T.: Paul Trogers Bilder im Brukenthal Museum. Alte und Moderne Kunst XV, Nr. 109, 1970. 20. Troger szerzőségét azonban a motívumutánzás, de az eltérő, erőtlenebb formaadás is kizárni látszik. 31 Tévesnek érezzük viszont a Palko attribució t a Reuschel gyűjtemény «Lázár feltámasz tása» képe esetében (Die Sammlung Wilhelm Reuschel. München, 1963. 80. old., 36. sz.) A Palkóénál jóval lágyabb, elmosódottabb formaadás inkább Vinzenz Fischer korai alkotásaival (1. Graz, Landesmuseum, «Zsuzsanna és a vének» stb.) mutat rokonságot.
