Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 37. (Budapest, 1971)
GARAS KLÁRA: Antonio Galli Bibiena és Franz Karl Palko
Ennek a korszaknak néhány más, a forrásokban idézett munkájáról ma már sajnos nem tudunk számot adni. A tatai uradalomban az Igmándon (Nagyigmánd), Kócson festett oltárképeknek nem maradt nyomuk, s egyelőre azonosíthatatlan az ugyancsak Esterházy József megbízásából Tallósra festett kép. Az oeuvre teljesebbé tétele érdekében azonban néhány eddig ismeretlen magyarországi müvét tesszük itt közzé, három rajzát a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonából. A rajzok Delhaes István festő egykori bécsi gyűjteményéből származnak: az egyiken, az imádkozó Nepomuki Szt. Jánost ábrázoló lapon a hátoldalon Palko sajátkezű ajánlása és szignatúrája olvasható (67. kép). A kivitelezett oltárképet — vagy freskót — , amihez ez a részlettanulmány készült, nem sikerült közelebbről meghatározni, Palko e témát többször is megfestette, a forrásokban említett művek egy része ma már ismeretlen. 3 '- Az alak megformálása, az erőteljes, kerekded típus, a rajzon is érvényesülő határozott fény-árnyék ellentét arra enged következtetni, hogy a pozsonyi-tatai művekkel kb. egykorú, 1746—1748 körül keletkezett vagy tervezett alkotásról lehetett szó. Jóllehet számos Palko rajzot ismerünk és tudunk viszonylag pontosan datálni, a rajzok kronológiája még távolról sem mondható teljesnek vagy véglegesen rögzítettnek. A Nepomuki Szt. János lapnál valamivel korábbinak gondoljuk a Szépművészeti Múzeum egy eddig ismeretlen osztrák vagy német mester műveként számontartott «Keresztvitel» rajzát (69. kép). 33 Technikai megoldása, szálkás, nyugtalan vonalvezetése csaknem azonos Palkónak a bécsi Albertinában őrzött «Haborués Béke» (Cadmus sárkányfogat hint) rajzával. A típusok, az éles Krisztus-profil, hegyes állak, orrok, széles, ideges mozdulatok Palkónak a negyvenes évek elején létrejött idézett fiatalkori műveire emlékeztetnek, s a legközelebbi rokonságot mutatják pl. a rézkarcon is megörökített «Krisztus és a szamaritánus nő» ábrázolással. A harmadik budapesti rajz, melynek hátoldalán régi felírással «Palko» szerepel, felfelé tekintő férfiszentet, valószínűleg jezsuita szentet ábrázol fél alakban (68. kép). 34 A nagyon is vázlatos előadásmód a pontosabb meghatározást egyelőre nem tette lehetővé. A fejtípus, a felépítés, a festőién lágy, mégis tömören összefogott előadásmód Palkónak az ötvenes években keletkezett rajzaira emlékeztet, s jól összhangba hozható pl. a prágai Szt. Miklós templom freskóihoz készített párizsi (Louvre) vázlatrajzokkal. 35 A párizsi rajzok Mariette gyűjteményéből származtak, a kiváló francia gyűjtő,, a XVIII. század egyik legjelentősebb kritikusa Palko özvegyétől, Münchenből vásárolta és rendkívül nagyra tartotta e lapokat. Az akkoriban elhunyt festőről részletesen megemlékezik, s különösen rajzművészetét a legnagyobbak, pl. Tiepolo mellé 32 Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 57.35.K. Ceruza, 167 X 122 mm. A hátoldalon felirat: «TJnterdänigster Diener Fratz Palcko». A Delhaes hagyatékból. Rajzunk feltehetően avval a térdelő, imádkozó Nepomuki Szt, János képpel hozható kapcsolatba, melyről Palko után J. Balzer készített metszetet Prágában. 33 Budapest, Szépmíívészeti Múzeiim. Ltsz. 1009., tollrajz, 208 X 153 mm. A Delhaes hagyatékból. Hátoldalon régi felírás: Mülldorfer. 34 Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 58.403.K. Ceruza, 120 X 122 mm. Régi felírás: Palko. A Delhaes gyűjteményből. 35 A Szt. Miklós templom kupolájának részletvázlatát ismerhetjük fel abban a jelzett rajzban, melyet G a r z a r o 11 i — Thurnlackh, K. : Die barocke Handzeichnung in Österreich. Wien, 1928. 75. kép tett közzé. Palko hiteles, datálható rajzaként említhetjük itt még a drezdai oltárkép, «Nepomuki Szt. János holttestének megtalálása* vázlatát stuttgarti magángyűjteményben. A lavírozott tusrajz (171x117 mm) a hamis Hölzer szignaturával, melyre Georg Himmelheber kollega úr volt szíves figyelmemet felhívni, a Hofkirche oltárképének kompozícióját rögzíti a kivitelezéstől részben még eltérő elrendezésben.
