Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 37. (Budapest, 1971)

DORIVAL, BERNARD: A budapesti Philippe de Champaigne-portré ismeretlen modelljének azonosítása

A BUDAPESTI PHILIPPE DE CHAMP AIGNE-PORTRÉ ISMERETLEN MODELLJÉNEK AZONOSÍTÁSA A Szépművészeti Múzeum tulajdonában van egy Férfiképmás,

1 amelynek alsó, jobb sarkában nagy betűkkel írott jelzés és évszám olvasható: Philippus de Champaigne faciebat a° 1654 (33. kép). A szignatúra hitelességét és a kép hiteles, eredeti mivoltát, ha nem tévedek, három tényező támasztja alá. Az első a modell bemutatása egyfajta mellvéd vagy ablakpárkány mögött. Ezt a beállítást Philippe de Champaigne a XV. századi flamand és francia

2 festészettől örökölte XVI. századi és XVII. század elejei metszetek közvetítésével.

3 Számos, általa festett portré bizonyítja, hogy nagyon kedvelte ezt a megoldást, amely a néző és az ábrázolt személy között távolságot teremtve azt a méltóságot, sőt nemes tartást adja meg a modellnek, amelynek a kifejezésére a festő törekedett. Csak példaként idézzük e számos képmás között Jacques Lemercier építésznek a Versailles-i Múzeumban levő arcképét (1044), Jean Duvergier de Ilauranne, Saint-Cyran-i abbé 1040 körül festett, a Grenoble-i Múzeumban levő portréját, amelynek több replikája és variánsa közül Budapesten is van egy; a bostoni Museum of Fine Arts Valleron de Parrochel képmását (1647), amelynek egy francia magángyűjteményben levő másodpéldánya szerepelt az Orangerie 1952-es Philippe de Champaigne kiállításán (25. kat. szám); a chantilly-i Musée Condé Angélique Arnauld apátnőt ábrázoló arcképét (1648), ennek számos, különböző múzeumokban megtalálható variánsa közül a Versaillesit; egy 1050-ből datált Ismeretlen férfi képmását a bruxellesi Musée Royaux des Beaux-Arts-ban ; és mind között a legszebbet, a Louvre tévesen Arnauld d'Andillynak tartott Férfiképmását, amelynek hasonlóképpen számos replikája ismert különböző magángyűjteményekben. A második jellemvonás, amely bizonyítja, hogy a budapesti múzeum portréja Philippe de Champaigne műve, a komponálás rendkívüli józansága és mértéktartása: az a művészet, amellyel a festő modelljét a hátteret képező függöny előtt kiemelte és végül mesterségének fölényes birtoklása, amelyet elárul a kép alsó és felső szegélyén a világos sávok nála szokásos sűrítésével. Mindezek a Louvre pseudoArnauld d'Andilly, a Musée Jacquemart André képmására, a New York-i Metropolitan Museum Colbert portréjára és végül az 1667-ből datált Arnauld d'Andilly képmására emlékeztetnek, mely utóbbit a Revue du Louvre et des Musées de France 1958-as évfolyamának 3. számában publikáltunk. 1 P i g 1 e r, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest, 1967. I. 135 - 136; IL 381. kép. Olaj, vászon, 92,5x 75,5 cm. Leltári sz. 727. 2 Vö. például: Memling: Idős nő képmása a Louvre-ban és az 1456-ból datált Férfiképmás a Liechtenstein gyűjteményben. 3 Gyakran megtalálható Cornelis Cort metszet-portréin, például az V. Pál (1603), II. Rudolf (1603), Trautmansdorf (1617), Buquoy (1621), stb., stb. portrékon (Bibliothèque Nationale, Cabinet des Estampes Ec 34

B Folio 48, 39, 55, 52. lapokon ugyanúgy, mint F. W. H. Pïollstein metszet-reprodukcióin: Dutch and Flemish Etchings, Engravings and Woodcuts 1450 — 1700, Amsterdam, év nélkül, 10 kötet, például az V. kötet 37. lapján (Alardus d'Amsterdam képmása Jacob Cornelisz van Oostsanentől, 1523), a 184. lapon (Petrus Moraeus képmása Willem Jacobsz Delft-től), a VII. kötet 150. és 151. lapján (Tycho Brache képmásai Jacob de Gheyn II.-tői, 1586), stb., stb.