Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 37. (Budapest, 1971)
DORIVAL, BERNARD: A budapesti Philippe de Champaigne-portré ismeretlen modelljének azonosítása
Végül a budapesti kép technikája is jellemző Philippe de Champaigne-re. Vastag és simulékony technikája kiválik a szövetek és a testfelület visszaadásában, tudatosan szembeállítva a köpeny selymét, a mellény posztóját és a kézelő bársonyát, s a mellvédre helyezett balkéznek valószerűségét, elevenséget és rendkívüli jelenvalóságot adva (34. kép). A haj és a bajusz megfestésének módja nem kevésbé jellemző festőnk gyakorlatára (35— 36. kép): akárcsak Pomponne de Bellièvre Aixen-Provence-i képmásán, itt is az áttetszően felrakott festékrétegen kedvtelve tér vissza egy vékony ecsettel, hogy a határozott vonásokat meghúzza. Nem volna tehát lehetséges elvitatni Philippe de Champaigne szerzőségét ettől a képmástól, amely egyik legjobb azok közül, amelyeket legnagyobb portréfestői sikereinek korszakában alkotott. De ha a kép valóban a mestertől való, ki a modellje? Ez a kérdés mostanáig megválaszolatlan maradt. Azonban a párizsi Bibliothèque Nationale metszetosztályán lapozgatva, a Galle-ok életművének szentelt egyik kötetben, a 73. Ec 67 c jelzetű lapon találkoztam azzal a portréval (32. kép), amelyben minden nehézség nélkül felismerhettem a budapesti múzeum képének ismeretlen modelljét. A metszet felirata megad minden szükséges felvilágosítást. A bal alsó sarokban a következőket közli: «Anseimus von H idle pinxit et Corn. Galle sculpsit», a jobb alsó sarokban: {(Cum privilégia Regum et Hollandiáé ordinum», és a két szöveg között, a középen az 1649-es évszám, felül pedig egy kartuson ez olvasható: «Henricus Groulart Dominus de la Court a secretioribus consiliis Regi Christianissimo Consiliarius Suae Regiae Majestatis ad Universalis Pacis Tractatus Monasterii Plen ipotentiarius». Annak ismeretében, hogy ki volt a ma már ismeretlen személy, akinek portréját Cornelius Galle Anselmus van Huile után készített metszete ábrázolja, már könnyű volt találnom a Cabinet des Estampes ikonográfiái köteteiben az N 2 jelzet alatt három másik metszetet, amelyek ugyancsak őt ábrázolják. Közülük az egyik (37. kép) anonim, a másikon (38. kép) a P. Aubry excudit felirat, a harmadik pedig szintén Galle metszete, annak egy másik état-ja, amelynek némileg eltérő feliratán a következő szöveg olvasható : «Henricus Groulart Dominus de la Court In omnibus consiliis Regis christianissimi Consiliarius et Suae Sacrae Regiae Majestatis ad Universalis Pacis Tractatus Monasterii Pleni potent iarius» (39. kép). Ezen kívül, az alsó jobb sarokban a 48-as számjegy olvasható, amely tanúsítja, hogy a metszet vagy a n Pacificator es orbis christiani sive icônes principum, ducum et legatorum qui monasterii atque osnabrugae pacem europae reconciliarunt quosque singulos ad nativem imaginem expressif A. van Hulle celcissimiPrincipis Auriacae dum viveret pictor» (Rotterdami, typis Petri von der Slaart Bibliopolae ad insigne Ciceronis M DC XC VII) című kötetből származik, vagy pedig a húsz évvel későbbi «Les Hommes Illustres qui ont vécu dans le XVII e siècle: les principaux potentats, princes, ambassadeurs et plénipotentiaires qui ont assisté aux Conférences de Munster et d'Osnaburg avec leurs armes et devises dessinez et peints au naturel par le fameux Anselme van Huile, peintre de Frédéric Henri de Nassau prince d'Orange et gravez par les plus habiles Maîtres» (A Amsterdam, chez Pierre de Coup Libraire dans la Kalverstraat MDCCXVII), amelyben a portré ugyancsak a 48. lapon foglal helyet. Semmi kétség sem lehetett már: a budapesti múzeum portréjának modellje ugyanaz a személy, mint az Anselme van Hulle után metszett képmásnak: Henri Groulart, megbecsült udvari személyiség. Személye jól ismert. A XVII. századi francia történelem kutatója, Adolphe Chéruel tanulmányt szentelt neki, amelyet 1860-ban, a Revue des Sociétés Savantesban publikált «Notice biographique sur Henri Groulart, seigneur de la Court» címmel. A tanulmánynak egy különnyomata megtalálható a Bibliothèque Nationale-ban Ln 27 9202 jelzet alatt. Az 1725-ben Amsterdamban J. F. Bernard-nál és Hágában a Vaillant és Prévost testvéreknél kiadott, Histoire des Traitez de paix et autres
