Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 37. (Budapest, 1971)
POGÁNYNÉ BALÁS EDIT: Mantegna-metszetek hatása Leonardo-rajzokra
E metszet fő mow . -idia Monte Cavallói Dioscurok 6 szoborcsoportjára (21. kép) vezethetők vissza ; egyes részleteit Mantegna pontosan átvette, vonásról vonásra fölisnierhetően ábrázolta. A «Tengeri istenek harca» (B. 18.) c. lap jobb felső sarkában egy talapzaton álló, háttal ábrázolt Neptun-szobor (18. kép) látható. Ennek a figurának az előképe a Dioscurok csoportjából az az ún. «Opus Praxitelis» jelzésű alak volt, amelynek nincs köpeny vetve a hátára (17. kép). Mantegna Neptun-szoboralakjának hátnézete olyan szögből mutatkozik, ahol a lábak tartása egyenesebbnek látszik, jóllehet a «Stand- és Spielbein» különbsége itt is jól észrevehető. A metszeten ábrázolt alak hátának izomrajzolata szintén teljesen megegyezik a szoboréval, ahogy még a restaurálás előtti, XVI. század közepi Lafréri metszet (20. kép) is jól mutatja. A hát formálása, a behajlított kar, a másik, leengedett kar hajlásszöge, a hajviselet, az abronccsal leszorított fürtök megformálása teljesen megegyező mindkét műnél. Mantegna Neptunja leengedett kezében halat tart, a szobor megfelelő ujjai között egykor lándzsa volt, Mantegna egy másik művében is felhasználta a Dioscur szoborcsoportnak egyik alakját; a «Bacchanalia a dézsa val» (B. 19.) c. metszetének bőségszarura támaszkodó ifjúja alakjában ábrázolta az ún. «Opus Phidiae»-t. A szoborcsoportnak erről az alakjáról már Pisanello is készített elölnézeti rajzmásolatot. 7 Azok közül, akik e szoborcsoport alakjait műveikben quattrocento művek közvetítésével felhasználták, Dürer emelkedik ki. 8 A fentiek alapján megállapítható, hogy a Neptun-alak nein jöhetett volna létre Mantegna római utazása előtt. Saját szemével kellett látnia a szoborcsoportot, mivel olyan kifejező erővel és olyan beállításban adta vissza egyik figuráját, amire csak a közvetlen szendéiét ad lehetőséget. A metszet datálásában tehát Hind 9 megállapításával kell egyetérteni, aki 1490re teszi a keletkezési időt. Mantegna ugyanis 1488 —90-ben volt Rómában, s ekkor, illetve ez után kellett keletkezniük e metszeteknek, de legkésőbb 1494-ben, mivel Dürer ekkor rajzmásolatot készített Mantegna metszeteiről. A metszeten a Neptun-alak alatti két harcoló tengeri isten lovában (12. kép) is felismerhető a Monte Cavallói Dioscurok szoborcsoportjának két lova. Fejüket is úgy tartják egymással szemben, mint ahogy a szoborcsoport régi felállításán volt látható, amikor a lovak reliefszerűen egymással szembe néztek, nem volt még közöttük az obeliszk. A XVI. századi Lafréri metszet (20. kép) is jól mutatja ezt a beállítást. 6 A római Monte Cavallo-i Dioscur szoborcsoport soha sem volt a föld alatt, az egész középkoron keresztül látható volt, Constantinus termájának romjainál. Legkorábbi említései már a Nagy Karoly idejéből való Itinerariumban, s a XII. századra visszamenő Mirabiliákban is előfordulnak. Petrarca, majd Poggio Bracciolino írt róluk. Irodalom: M i c h ae 1 is, A.: Monte Cavallo. Röm. Mitt. XIII, 1898. 248 - 274; Set a, A. délia: II Nudo nell'Arte. Milano-Roma, 1930. 150; Lippold, G.: Die griechische Plastik. München, 1950. 156; S c h e r e r, M. R.: Marvels of Ancient Rome. New York — London, 1956; J) e g e n h a r t, B. — Schmitt, A.: Gentile da Fabriano in Rom und die Anfänge des Antikenstudiums. Münchner Jahrbuch der bildenden Kunst. XI. 1960. München; X as h, F.: Bildlexikon zur Topographie des Antiken Roms. Tübingen, 1962. 442; Egge r, G. : Probleme Konstantinischer Plastik. Jahrb. der Kunsthist. Sammlungen in Wien, 1966. 71. 7 D e g e n h a r t, B. — Seh m i t t, A. : i. m. 93, 128 ; F o s s i - T o d o r o w, M. : I disegni di Pisanello e délia sua cerchia. Firenze, 1966. 8 P o g á n y-B alás, E.: About the Problems of an Antique Archetype of Mantegna's and Dürer 's. Acta Históriáé Artium, 1971. 77. 9 H i n d, A. M.: i. m. V. 27.
