Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)

G. AGGHÁZY MÁRIA: Leonardo da Vinci lovas szobra

megtudjuk, «que à celui temps un chevalier ne pouvoit avoir plus grand blasme que de monter sus jument . . .», vagy «ne on ne pouvoit ung chevalier plus deshonnorer que faire chevaucher une jument pour le blasme ... on les avoit réservées pour multiplier leur espèce . . . les juments étoient destinées à tirer des charettes et e'étoit un opprobre que d'être mené cette espèce de voiture . . .»

26 «Un passage du roman de Lancelot du Lac, nous peut faire juger que la course de la lance, appelée proprement joute, se fasoit seul à sein, . . . viennent de si grante alleure, comme les chevaux peuvent aller . . . les combats des autres armes, savoir, de l'épée, de la hache et de la dague, étoient les trois actes, dans cette, espèce de scène souvent tragique, qui suivoient la joute: peut-être furent-ils appelés particulièrement tournois, à cause de l'action des champions qui se tournoient dans tous les sens, au lieu que la course des lances se faisoit en ligne droite . . . les tournois dont elles étoient suivies par troupes de deux, trois, quatre et davantage, à nombre égal, figuroient les escarmouches . . .»

27 * A «joute»-nak megfelelő lovasalak ábrázolását mutatta be kongresszusi előadásán John R. »Spencer, Francesco Sforza arany dukátján, mint a Leonardolovasszobrok egyik előképét. Hz azonban teljes tévedés, mert a leonardói plasztikus megoldásokhoz készült lóvázlatok vagy lépők, — mégpedig a természetes, váltott oldalú lábemeléssel, — vagy ágaskodók, de nem egymásnak rohanók. A mi lovunk viszont igazi «tournoi»-ban ágaskodik. Nagyobb számú csatározó csoportokat — «escarmouches» — ábrázolnak Leonardo-nak Gentile de i Borri számára készült rajzai és ilyen gyalogharcos kísérőket mintázott Leone Leoni a mi lovasunkhoz. I. Ferencről a francia források idézésének elején elárultuk már, hogy sárkányoskoronás sisakban fölényes biztonsággal szívesen játszotta Artus király szerepét. 21 évesen került a francia trónra 1515-ben és céltudatos, kemény nevelés után mindjárt hadrakelt és megnyerve a marignanói csatát, győztesen vonult be Milánóba. Talán ennek az eseménynek emlékére szánta neki Leonardo — akit 1516-ban magához hívott a fiatal király — az újra fogalmazott és végül is plasztikus formába öntött nagyszerű lovaskompozíciónkat, ami azonban így is csak nyersen maradt. A mesterien kiegyensúlyozott és már csaknem barokkos lendületű, bonyolultan felépített szoborcsoport témájában régi lovagkori szokások továbbélését tanúsítja. Leonardo szániára ez a témakör nem is lehetett idegen. A firenzei gazdagodó középnemesség részére egyéb más használati tárgy mellett a nagy számban készí28 Uo: 42. old., 36. jegyzet. - A lovagi életről viszont Monstrelet, Enguerrand-tól (1390 k. — 1453), továbbá Brantôme, P. de Bourdeilles-től (1535— 1614) nyert értesülések idézése alapján megtudjuk, hogy «les sept premieres années de l'enfance a voient été ... à l'éducation des femmes ... les sept suivantes étoient employées au service de page, et les sept autres à celui d'écuyer, avant que de parvenir à la Chevalerie . . . mais cette règle ne fut pas toujours constamment observée. La naissance donnoit à nos princes du sang . . . des privilèges . . . l'obtinrent avant l'âge prescrit . . . Les fils des rois de France sont chevaliers sur les fonts à leur baptême ... et Francois I

er fit chevalier au baptême ...» Uo. : 21 — 27. és 51 —53. old., 56. sk. jegyzet). «Dans ces occasion les chevaliers faisoient usage de tout ce qu'ils avoient appris par un exercice continuel, dans les différentes espèces de tournois, qui représentoient toujours une action militaire . . . Une chronique manuscrite de saint Germain, fait une ample description des entrements qui se virent au festin que Charles V. donna en 1378 au roi des Romains . . . On voyoit les restes de cette ancienne magnificence aux noces du prince de Navarre en 1572 avec la soeur du roi . . .» (Uo. 178. és 208. old., 1 1. jegvzet.) 27 Uo: 223-224. old., 19. jegyzet.