Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)

G. AGGHÁZY MÁRIA: Leonardo da Vinci lovas szobra

át a milánói Borromeo-gyűjteménybe került vissza és «ezek igen alkalmasak — mint akkor vélték — a fiatalság művészi nevelésére.*) Ez utóbbi adatok azért értékesek a mi szempontunkból, mert velük Leone Leoni másoló tevékenysége megmagyarázható és ezt a mi lovasszobrunkkal kapcsolatban is jogosan feltételezhetjük róla. Már kiállításunk alkalmával felvetődött a kérdés, sőt azóta be is igazolódott, hogy Leone Leoni a mi lovascsoportunkat megtoldotta karddal támadó, gyalogos harcosok megfelelő méretű kis bronz szobrocskáival. Ezeket a bécsi Kunsthistorisches Museumban, továbbá a philadelphiai Museum of Art-ban és a washingtoni National Gallery of Art-ban levő kis figurákat Planiscig már régebben Leone Leoni művei közé sorolta.

11 Az eddigi kutatás azonban nem vette észre ezek rokonságát a leonardói ágaskodó lovas-kompozíció alá szánt, — jelenleg, sajnos, lappangó — védekezően kuporgó kis harcos alakjával.

15 Másrészt arra sem figyeltek fel, hogy különösen az egyik bécsi példány modellálása a mi lovasunk testének megmintázási módjával rokon. Az utólagosan kibővített, teljesen laza csoportfűzés ösztönzői Leoni számára azok a Leonardo-rajzok lehettek, amelyeket eddig az «Anghiari csata» első elképzeléseként, a «Menekiilés a zászlóval» címmel jelöltek meg. Úgy tűnik azonban Lomazzo leírásai alapján, hogy e rajzok a Gentile de i Borri számára készített lovasjáték-vázlatokkal azonosíthatók. Gentile de i Borri nagymúltú milánói katonacsalád tagja,"' maga is szívesen vett részt a lomazzói hagyományok szerint veszélyes lovasjátékokban és ezekről készített rajzvázlatokat szeretett volna kapni a nagy művészfejedelemtől. Feltehetően ezeknek egy részét őrzi ma a velencei Aceademia.

17 * A mi lovascsoportunk apró részleteinek pontos megfigyelése kapcsán több újabb kérdés kíván választ. Mindenekelőtt az, hogy ki lehet a főszereplője ennek a késői lovasjáték-ábrázolásnak, amely így, több szobrásznemzedék munkájával egyre jobban bővült, rekonstruálódott ? Az eddigi felfogással ellentétben a mi kis csoportunk ma már sem a »Sforza-, sem a Trivulzio-emlékmű vázlatának nem tekinthető. A XX. New York-i művészettörténeti kongresszuson tartott előadásában Melier Péter kidolgozta a zsoldos-hadvezér típusának és ezzel kapcsolatban főleg a nagy Trivulziónak ikonográfiáját.

18 F típushoz pedig a mi kis lovasunk arca, fiziognómiája nem kapcsolható. Az ágaskodó lovon ülő harcos alakja hosszú évtizedeken át foglalkoztatta Leonardo-t : a Királyok imádása hátterén (1481 k.), a két meg nem valósult milánói emlékmű-megbízás vázlatain és tervein, (a Sforza-féle 1483—1499 között több megszakítással, Trivulzio-é pedig 1508— 1 1 között) valamint e két utóbbi közé 14 P 1 a n i s e i g, L. : Bronzi minori di Leone Leoni, Dedalo VII, I 926/7. 554 — 556. old., kép az 550 — 551. lapon. — Planiscig, L.: Piccoli bronzi italiani del Rinascimento. Milano, 1930. 45. old., 337/8. kép, CXCV. tábla. — Paintings and Sculpture from the Widener Collection. Washington, 1948. 149. old., A-131. szám. 15 B o d c, W. : Die italienischen Bronzestatuetten der Renaissance. II. Berlin, 1907. 15. old., 132. tábla. - Melier, S.: Die Reiterdarstellungen Leonardos und die Budapester Bronzestatuette. Jhb. d. K. Pr. Kstsl. 37. 1916. 229. old., 7. kép. 16 M o r i g i a, P. : La nobilità di Milano . . . Milano, 1595. 224. 17 P o p h a m, A. E.: Les dessins de Leonard de Vinci. Introduction. Notes et Catalogue. Bruxelles, 1952. 192/b. sz. - 193/b. sz. - 194. sz. - 201. sz. - Windsor. 12.339. sz., etc. 18 M e 11 e r, P. : Physiognomical Theory in Renaissance Heroic Portraits. Studies in Western Art. Acts of the XX. Internat. Congr. of the Hist, of Art. II. The Renaissance and Mannerism. Princeton, 1963. 53-69. old., XII-XVIII. tábla. 11* 103