Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)

G. AGGHÁZY MÁRIA: Leonardo da Vinci lovas szobra

spanyol — francia kerülővel átvett egész Amadis-regény is, bármennyire ragaszkodtak még a kor fejedelmi udvaraiban annak terjedelmes és bonyolult mesevilágához. A mi nagyszerű műalkotásunk témájában szintén felfedezhető anakronisztikus vonás fog mégis elvezetni keletkezése körülményeinek tisztásásához. * Egyelőre számunkra azonban csak az a fontos, hogy ilyen «destrier» Leonardo sajátkezűleg készített lómodellje, 1584-ben Leone Leoni, milanói szobrász birtokában volt. Hogyan juthatott ez őhozzá? Giovanni Ambrogio Mazenta, az 1035-ben, röviddel halála előtt szerkesztett: Memorie su Leonardo da Vinci c. emlékiratában szól arról,

7 hogy a Franciaországból visszatért Fr. Melzi-nek, Leonardo említett örökösének birtokában nemcsak kéziratok és rajzok voltak, hanem ezeken kívül modellek, makettek (azaz szoborvázlatok) és anatómiák. Melzi halála után, 1570 körül Vaprio-beli villáját ellepték a Leonardo-hagyatékra éhes gyűjtők. Közöttük nem az első lehetett a Mazenta-említette Pompeo Leoni (1533 k. —1608), hanem már apja, Leone is értékes zsákmányhoz juthatott ott. Tőle örökölte a gyűjtő szenvedélyt fia, Pompeo. Híres kollekciójuk és otthonuk Milanóban a Casa degli Omenoni-ban volt, ahova külföldi fejedelmi megbízatásaik közben időnként hazatértek. A birtokukban volt műkincsekből eddig csak jónéhány Leonardo-kéziratnak és 2 — 3 képének vándorlási útját sikerült tisztázni.

8 A további kutatásnak talán innen kell majd kiindulnia, hogy a legnagyobb és legnehezebb kérdést, a lóilletve lovas-niodell későbbi sorsát felderíthesse Ferenczy István 1820 körüli római vásárlásáig. A műalkotás keletkezése kérdéseinek megválaszolása érdekében most még továbbra is Lomazzo-nál kell maradnunk. A Trattato I. könyve 19. fejezetében a lovak külső testrészcinek' leírása végén

9 a következőket mondja: «. . .la giusta & vera proportione imitando Leonardo Vinci, ebe è stato eccellente & unico in plasticare, & pingere i cavalli. . .»

10 Továbbá a VT. könyv 19. fejezetében: «. . .Con la - tévesen — az ő korukban azonban időszerűtlennek vélték. Az ószövetségi Jób és az id. Tasso között viszont nyilvánvalóbb a párhuzam: «Numquid praebebis eque fortitudinem, aut cireumdabis collo ejus hinnitum? Numquid suscitabis eum quasi locustas? Gloria narium ejus terror. Terram ungula fodit, exultât audacter, in oeeursum pergit armatis: contemnit pavorem, nec eedit gladio. Super ipsum sonábit pharetra, vibrabit hasta et clypeus. Fervens et tremens sorbet terram, nee reputat tubac sonar»! elangort!

m. Ubi audierit buccinam, dicit: Vah, procul odoratur bellum, exhortationem ducum, et ululatum exercitus.» (Jób. 39.19- 25 Biblia Sacra. Vulgatae Bd. liatisbonae, 1899. KiO.) N'enícsak a csörgő tegez, de a sáska-hasonlat is arra vall, hogy itt még keleti, pusztai, könnyű-lovas harcos lováról van szó. 7 Idézve: Corb e a u, A.: Les manuscrits de Leonard de Vinci. I —II. Caen, I 968. 85-89. 8 P e d r e t t i, C. : The Burlington House Cartoon. The Burlington Magazine GX, 1968. 22-28. 9 Lomazzo, G. P.: i. m. 71., majd 336, 382., 384., 624., 632., 635-6. 10 Fel kell figyelnünk a következő részre is, bár az majd csak közvetve lesz felhasználható érvelésünk gondolatmenetében. Ali. könyv 1. fejezete 106. lapján így ír: «... Leonardo Vinci, il quale secondo ehe mi bà raceontato il Signor Francesco Melzo suo discepolo grandissimo miniatore . . . una volta dinanzi à Francesco primo Bè di Francia, fece caminare da sua posta in una sala un Leone fatto con mirabilc artificio, & dopoi fermare apprendosi il petto tutto ripieno cli gigli & diversi fiori ...» Az oroszlán itt kegyes vonásaival mutatkozik meg, a jó kormányzás szimbóluma, a liliom többek között francia királyi 11 Bulletin 36. 161