Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)
MRAVIK LÁSZLÓ: A budapesti «BROCARDVS»-portré néhány kérdéséhez
Több «V» jelzésű portré szintén ebben az 1515 előtti időszakban készült. Ehhez a csoporthoz tartozik a londoni «Ariosto» és «Caterina Cornaro» (jelzésük .T. .V., ábrázoltjuk régi megnevezése nem bizonyult elfogadhatónak), a «Violante» Houstonban és Modenában őrzött változatai, melyek valószínűleg a Lipót Vilmos gyűjteményéből Budapestre került megcsonkított és romos állapotban levő, leginkább Carianinak tulajdonítható képre mennek vissza. A betűjelzés magyarázata bizonytalan, mivel az ábrázoltak személye nem azonosítható. Mivel csak portrékon fordul elő, valószínű, hogy az ábrázolt valamilyen jellegzetességét, tulajdonságát jelöli, legkézenfekvőbb a «virtus» szóra gondolni. Az «Ariosto» és a «Caterina Cornaro» esetében, melyek ma már általánosan elfogadott Tiziano-művek, szignaturát sejtenek a betűkben, kérdéses azonban, hogy jogosan-e. 26 * A rokon portrék mellett néhány olyan arcképről is szólni kell, mely festményünkre vezethető vissza. Közülük kiemelkedően fontos számunkra Jan van Scorel férfiképmása, mely 1945-ben Berlinben elpusztult (63. kép). Az észak-németalföldi mester a háttér függönye helyén egy részletező modorú, de egységes folthatású sziklacsoportot festett. A kéz tartása, a fej beállítása, lényegében az egész kép kompozíciója a «BROKARDVS» erős hatásáról tanúskodik. Scorel 1520 őszén érkezett Velencébe, ahol 1521-ig tartózkodott, s itt festette Tóbiást az angyallal ábrázoló képét. 1521-ben haarlemi zarándokokkal Jeruzsálembe ment, 1522-ben érkezett vissza a Köztársaságba, de 1523-ban már Rómában található, ahol VI. Adorján pápa látta el megrendelésekkel. Számunkra érdekes portréja így 1520—22re helyezhető, s így a budapesti festmény «ante quem»-je. Ezáltal is valószínűvé válik, hogy a «BROKARDVS» 1530 körüli datálása nem felel meg a valóságnak. Scorel képét Friedländer diptichon jobbszárnyának tekintette, melynek másik szárnyán a Madonna volt. Ez a típus megfelel a németalföldi hagyományoknak, de a hátlapon levő Lucretia-ábrázolás az elképzelést kérdésessé teszi. Friedländer és Hoogewerff Scorel festményét 1530 tájára helyezte, Winkler az 1521 körüli időre. 27 A németalföldi művész festményein gyakran észrevehető, hogy azokat velencei, giorgioneszk mesterek művei inspirálták. 28 A «BRÖKARI)VS»-féle kompozíció továbbélésének különös és szép példája Girolamo Romanino «Fenaroli»-arcképe, mely beállítás;! ban meglehetős húséggel követi a mintaképet. 29 A fej perspektivikus beállítása erősen egyezik a két képen, ugyankkor az a tény, hogy Romanino az igen látványos gesztust elhagyta, azt 26 Ezzel a kérdéssel foglalkozik C o x, K. : On Certain Generally Ascribed Portraits to Giorgione. Art in America, 1913. Uő— 120. — Hartlaub, G. F.: i. m. — Deila Per g o la, P. : < îiorgione. Milano, 1955. 38. - A u n e r, M. : i. m. 170. - Gould, C. : New Light on Titian's «Schiavona» Portrait. The Burl. Magaz. CHI, 1961. 335 — 340. — P a 1 1 u c c h i n i, R. : i. m. 234- 237. 27 Winkler, F.: Die altniederländische Malerei. Berlin, 1924. 272. — Friedländer, M. J.: Die altniederländische Malerei. XII. Berlin, 1935. 136. old., 362. sz., LXXIV. tábla. — H o o g e w e r f f , J. G.: De Noord-Noderlandsche Schilderkunst. IV. s'Grevenhage, 1941 -42., 163-164., 205-206. -* L. B a 1 d a s s, L. : Die «Venezianischen» Bilder des Jan van Scorel. Zeitschrift für bd. Kunst, 62, 1929. 217 — 222. — Régi velencei gyűjteményekben több Scorel-kép volt, erről pl. B o r e n i u s, T.: Picture Gallery of Andrea Vendramin. London, 1923. 30-32. old., 22 B., 38 A. tábla. 29 Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1254. sz. L. P i g 1 e r, A.: i. m. I. 583 — 584. (az 1520-as évekből).
