Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)
MRAVIK LÁSZLÓ: A budapesti «BROCARDVS»-portré néhány kérdéséhez
formájában gyűjtötte össze. Ekkortól vált a «brocardus» titulussá. Értelmezésének még további lehetőségei is vannak.2 Az ábrázolt tehát több jel szerint jogtudós. Természetesen még további kutatások szükségesek kilétének pontosabb meghatározásához. Ennek sikeres volta azonban biztosabb datálást tenne lehetővé, ami az attribuciós kérdést is közeiebi) vihetne a megoldáshoz. A foglalkozásra jellemző jegyek ilyen gazdag, sokrétű felsorakoztat;! sa arra vall, bogy az ábrázolt valamelyik rendkívül művelt humanista csoportosulás tagja lehetett. 23 * A datálásban a rokonjellegű arcképek vizsgálata segíthet. A hasonló velencei portrék főbb vonásaiból arra lehet következtetni, hogy képünk 1505— 1515 körül készült. A rokon portrék közül művészi eszközeiben, kompozíciós alapelvében, az alak és a fej beállításában, az ablakkivágás jellegében, de még a könyöklőn levő jelzésben («VVO») is erős hasonlóságot mutat a budapesti festménnyel a washingtoni National Gallery férfiképmása, az úgynevezett«Doetsch»-portré (61. kép), melyet jobbára Tiziano, olykor Giorgione művének tekintenek, datálása pedig 1506 — 1512 körül ingadozik. 24 A sok közös vonás, még ha eltekintünk is attól a kérdéstől, hogy a budapesti vagy a washingtoni kép készült-e előbb, arra utal, hogy a két mű ugyanazon a művészi irányzaton belül, egymáshoz közeli időben született. Nem képzelhető el, hogy közöttük két évtized legyen. Ennek a sajátosan velencei portrétípusnak egyik szép példája lehetett Burokban! von Speyer állítólagos arcképe is, Dürer 1506-ban Velencében készült portréja, melynek eredetije csak töredékesen maradt fenn, de ismeretes a teljes kompozíció aquarell-másolata (62. kép). Suter és Tietze is kiemelte a típus velenceies jellegét. 20 Az emlékek tanúsága szerint a képtípus főleg a XVI. század elején virágzott. Mivel Dürer festménye datált, ennek segítségével közelebb kerülünk a «BROKARDVS» készülési idejének pontosabb meghatározásához is. E lehetőségre annak idején már Suter is felhívta a figyelmet. Ezen arcképforma első gyakoribb előfordulása Giovanni Berlininél figyelhető meg, de az érett cinquecento-típus ősének és egyik legnagyszerűbb példájának Giorgione korai remekműve, a híres berlini «Giustiniani»-arckép tekinthető. 22 S a v i g n y, K : Storia del dirtitto nel Medioevo. Torino, 18.59. 742— 744. B r u g i, P.: Per la storia del la giuriäprudenza e délie università italiane. Torino, 1121. 47-48. :i Egy ilyen csoportról sok adatot közöl N a r d i, B. : La scuola di Rial to e l'umanesimo veneziano, Bra n e a, V.: Umanesimo europeo e umanesimo veneziano. II. kötetében, Venezia, 1963. 93- 139. 24 L.Suida, W. : Tizian. Zürich Leipzig, 1933. 16. old., XV. tábla (Tiziano loll - 12 körül). - T i e t /. e, H.: Ti/.ian, Leben und Werk. Wien, 1936. 63. old., 4. kép (Tiziano 1508 — 10 körül). — Langton Douglas, R.: Giorgione's Latest Period. The Connoisseur, sept. 1949. 3. old., 1. tábla (Giorgione 1506 körül). — Colett i, L. : i. m. 67. old., IIS. tábla (Tiziano). — S a 1 v i n i, R.: Giorgione; un ritratto e moite problemi. Pantheon, XIX, 1961. 237., 239. (Tiziano, korai). - Pal lue ch in i, R.: Il restaure del ritratto di gentiluomo veneziano K. 473. nella National Gallery of Art, Washington. Arte Veneta, XVI, 1962. 234 - 237. (Tiziano 1505- 10 körül). - Va 1 c a n o v e r, F. : L'opéra compléta di Tiziano. Milano, 1969. 2, kat. Sz. (Tiziano 1507 körül). 25 Az eredeti Hampton Court, Kovai Gallcrv 589 (275) sz., a másolata Weimar, Schlossmuseum. Az utóbbi felirata: «BVRCARDVS DE BVRCARDIS SPIR ENS IS 1506». L. Tie t z e, IL: Dürer's Portrait of a Young Man at Hampton Court. The Burl. Magaz. LII, 1928. 143. - S uter, K. F.: Dürer und Giorgione. Zeitschrift für bd. Kunst, 63, 1929/30. 182., 183.
