Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)
SEVERIN, HANS-GEORG: Ábrahám áldozatát ábrázoló keletrómai dombormű
kofágokon 22 nem tér vissza — ez feltehetően az alak határozott aktív mozgásával függ össze, akit a főként reprezentatív ábrázolásokkal díszített emlékek szűkszavúbb, szertartásszerű bb cselekményei ily módon ritkán szerepeltethettek. A budapesti «Abraham aldozata» valószínűleg a legkorábbi, legalábbis a megbízhatóan szűk időhatárokkal keltezhető emlékek között a legkorábbi ábrázolása e jelenetnek a konstantinápolyi művészet körében. 23 Az alakos csoportok kompozíciója és mozgásformái messzemenő megegyezéseket mutatnak a konstantinápolyi kora-macedóniai könyvfestészet egyik fő művének Ábrahám áldozatát bemutató miniatúrájával (Párizs, gr. 510., fol. 174v, keletkezési ideje 880 — 883) 2J (48. kép). Ha eltekintünk a budapesti töredéknél attól, hogy a szoros frízkompozíció következtében a jelenet kellékei (oltár, stb.) hiányzanak, akkor a leglényegesebb különbség abban rejlik, hogy a miniatúrán Izsák fejét Ábrahám hajánál fogva húzza hátra. E motívum pontos provenienciái ismertek. K. Weitzmann megfigyeléseit 25 követve H.-J. Ceischer a mitológiai és történeti képek köréből az emberáldozat és a kivégzések olyan antik ábrázolásait gyűjtötte össze, 26 amelyek az Ábrahám áldozata képtípus közvetett előképeiként vehetők számba. 27 Ezekből a pogány párhuzamokból világosodnak meg a bibliai híradásban (Gen. 22, 9— 17) nem említett, illetve a bibliai közlésnek ellentmondó képelemek, mint p>l. az oltár előtt térdelő Izsák; hátrakötözött keze; amint Ábrahám Izsák haját ragadja meg, stb. 28 Egy mitológiai emberáldozat-jelenet képtípusára tekint vissza az a mód, ahogy a térdelő áldozatnak hátrahúzzák a fejét, szabaddá téve így nyakát a függőlegesen lesiijtó kés előtt. 29 Ennek a képtípusnak, illetve ennek az áldozati módnak felel meg pl. a kora-macedóniai miniatúra Ábrahám áldozata, és — legalább a kés irányát tekintve — a budapesti töredék jelenete. Az emberáldozat egy másik képtípusán a térdelő áldozat feje frontális ábrázolásban található; itt a kés, illetve a kard vízszintesen, oldalról irányul a nyak felé. 30 22 Az anyag katalógusszerű áttekintése : Olivier i Farioli, R. — Valenti Zucchini, G. — B u c c i, M.: Corpus délia seultura . . . di Ravenna II: I sarcofagi. Roma, 1968. — A kora-ravennai szarkofágok művészettörténeti helye helyes újraértékelését adta a konstantinápolyi művészet vonatkozásában O e i c h m a n n, F. W. : Konstantinopler und ravennatisehe Sarkophag-Probleme. Byzantinische Zeitschrift 62, 1969. 291 skk. 23 A többi keletrómai emlékekhez lásd alább 39 skk. — Az új emlék ismeretében a nagy berlini pixiönek (V o 1 b a e h, W. F. : Elfenbeinarbeiten der Spätantike und des frühen Mittelalters 2 . Mainz, 1952. 161. sz. (a főváros környékéről történő származtatása ikonográfiái szempontból nagyon valószínűtlennek tűnik; vö. pl. K o 11 w i t z, J.: Alexándrinische Elfenbeine. «Christentum am Nil», kiadta K. Wessel. Recklinghausen, 1964. 207. (kisázsiai-szíriai) ; Karl der Grosse, Kiállításkatalógus. Aachen, 1965. 512. sz. (Alexandria vagy Konstantinápoly). 24 O m o n t, H. : Miniatures dos plus anciens manuscrits grecs de la Bibiliothèque Nationale du VI e au XIV e siècle. Paris, 1929. 37. tábla. — Datálásához: HerNersessian, S. : Dumbarton Oaks Papers 16, 1962. 197. — Bibiliográfiája L a z a r e v, V.: Storia délia pittura bizantina. Torino, 1967. 17 sk. (38. jegyzet). 25 Illustration in Roll and Codex. Princeton, 1947. 174 sk. — The Survival of Mythological Representations in Early Christian and Byzantine Art and their Impact on Christian Iconography. Dmnbarton Oaks Papers 14, 1960. 43 skk., 58 sk. 26 Heidnische Parallelen . . . i. m. 135 skk., 139 skk. 27 Uo. 143. 28 Uo. 135. sk. 141. old., 14 d-e. tábla, 29 Uo. 135. sk. old., 14 e tábla (Róma, Ihas-tábla). t0 Uo. 135. old., 14 d tábla (Nápoly, volutás-kratér).
