Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)

BISI, ANNA MARIA: Pun régiségek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből

(itt az 1. —5., ill. 8.-9. példányok) vezethetők vissza, nemcsak az egyszerű, hanem a festett edényeken

11 tükröződő görög hatásig. Ez utóbbiaknak pun környezetben való megjelenése sajátos: nem tiszta «pun» azaz közel-keleti, föníciai, ciprusi, egyiptomi típusok sajátosságait őrző formák ezek, amely jellegzetességek egyébként meghatározták a nyugat-föníciai művészet fejlődését, és elsősorban a Karthágótól távolabb fekvő kolóniákban jelentkeztek. Itt importált, illetve később pun műhelyekben utánzott görög típusokról van szó, amelyeket mint luxus-edényeket kedveltek a díszítés nélküli bennszülött kerámiával szemben. Azért mutattuk be itt ezeket a pun darabok között, mert a Földközi-tenger keleti sémiták által meghódított medencéjében a hellenisztikus kortól kezdve a hagyományos keleti edényekkel együtt jelentkeztek. Ha készítési helyük (itt főleg a 21. számúra gondolunk) gyakran bizonytalan is, nem kétséges lelőhelyük : karthágói sírokból.

15 a motyé-i tophetből,

16 szardíniái temetőkből

17 és más afrikai telepekről kerültek elő.

18 A legrégibb pun edények formái, mint ahogy már néhány évvel ezelőtt megállapítottuk, keleti, elsősorban szíriai — palesztinai és ciprusi hatást mutatnak,

19 de bennszülött és görög vonások is fellelhetők rajtuk.

20 Az újabb leletek teljesebb anyaggal és meggyőzőbben bizonyítják ezt, általában ugyanis jól keltezhet ők, mivel görög kerámia

21 kíséri az archaikus pun együtteseket. Egyre nyilvánvalóbb, hogy milyen nagy szerepet játszottak a nyugati formakincs kialakításában a nagy civilizációs központok, egyrészt Ciprus, másrészt a szíriai terület, amelyek a görög és latin szerzők szerint

22 egyforma mértékben vettek részt a gyarmati diasporában. Ebben a tekintetben legfontosabbak az 1. —5. és 7.-9. példányok. Az edények leírásánál már jeleztük, hogy legközelebbi formai párhuzamaik föníciai — ciprusi és archaikus pun típusok. Meg kell azonban jegyezni, hogy az esetek nagy részében ezek a típusok nem magában Karthágóban, hanem a távolabbi nyugati vidékeken kerültek elő. (Mogador, Rachgoun, Dél-Spanyolország.) Ennek okát még nem tudjuk kielégítően megmagyarázni. Felmerült az a lehetőség, hogy Fönícia és Marokkó atlanti partvidékén elhelyezkedő kolóniák egészen a hellenisztikus korig megszakítás nélkül kapcsolatban állottak egymással,

23 de kézenfekvőbb, hogy egy még nem karthágói, és attól minden tekintetben független szórványos föníciai gyarmatosításra gondoljunk;

2

'

1 ez a VTTT. sz. folyamán (legkésőbb a VII. sz. elején) érhetett el erre a területre, s közvetlenül Szíriából és Ciprusból eredő szokásait és művészi hagyományait megőrizte anélkül, hogy — kivéve Spanyolországot, — a 14 TJŐ: Studi Magrebini, 2 (1968) 1 -43. "Berger, Pb. : Musée Lavigerie de Saint-Louis de Carthage, i. h. 149 — 155. old., XXIV. tábla. 18 C i a s c a, A., in MoziadX Roma, 1966. 40., 53. old., LU. tábla. 17 T a r a m e 11 i, A. : La necropoli punica di Predio Tbba a S. Avendrace (Cagliari). Mon. Ant, Lincei, XXI, 1912. 116. skk. 28-29. kép. 18 Ez elsősorban a Tripolis környéki pun telepekre vonatkozik (Leptis, Oea, Sabratha), ahol a campaniai típusú fekete mázas kerámia nagyon gyakori, 1. ehhez : C a p u t o, G., Rend. Acc. Napoli, N". S., 35 (1960) 11 -27. 19 B i s i, A. M.: KynPIAKA, i. m. 54-69. old., 4-8. kép, III-VI. tábla. 20 Uő, KQKAAOS, i. m. 44-54. 21 Mogadorban (Marokkó), Almuneear-ban (Dél-Spanyolország, Motyé-ben (Szicília), Sulcis-ban (Szardínia) stb. 22 Főleg Justin. XVITI, 4-6. 23 Ez Cintas, P. ma már túlhaladott véleménye. L. a köv. művében: Contribution à l'étude de l'expansion carthaginoise au Maroc. Paris, 1954. 45 — 50. 24 A következők véleménye szerint: J o d i n, A. (Mogador, comptoir phénicien du Maroc, i. m. 74- 76., 118- 120.), V i 1 1 a r d, F. (Bull. d'Archéol. Marocaine, TV (1960) 1. skk.), Vuillemot, G. (Reconnaissances, i. m. passim), B i s i, A. M. (Studi Magrebini, i. m. passim, főleg 42.).