Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 36. (Budapest, 1971)

BISI, ANNA MARIA: Pun régiségek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből

Az előzőhöz közel álló típusú ; azonos korú amphora. A test vonala a 28. edényét követi, míg a fül formája a 27.-ével azonos. 30. Kétfülű edény (38. kép). Ismeretlen lelőhelyű. Ltsz. 51.188. M. : 22,8 cm. Vörösesbarna agyag, szürkésfehér bevonás. Az előzőkkel azonos korú és azonos típusú csúcsos amphora. Alul hosszú cső. 31. Kancsó (4L kép), Karthágóból. Ltsz. 51.199. M.: 17,3 cm. Sárgásfehérszürke agyag és bevonás. - Durván formált, lefelé keskenyedő test, amelyet végig vízszintes bordázat díszít, törés nélkül hozzá csatlakozó rézsútosan szűkülő váll, alacsony vékony nyak, kissé kihajló szájperem, alatta vastag formátlan függőleges szalagfül. Alja egyenetlenül van lesimítva; az edénytest oldala is egy helyen behorpadt. Mázatlan. Kp. Hellenisztikus kori pun típus (Cintas 104). 32. Gamihos lebés (39. kép), Szicíliából. Ltsz. 50.1068. M. : 9,4 cm, átm. : 10,6 cm (a hasnál). Barnásvörös agyag, rozsdavörös festés. — Kétfülű edény. Félgömb alakú test, amely élben válik el a konkáv ívelésű, erősen behajló válltól. Kihajló, belül konkáv szájperem, a váll szélén kétoldalt vízszintes elhelyezésű, függőleges állású fül. Kónikus, széles talpgyűrű. Az edényt, alsó harmada kivételével barnásvörös máz fedi, a vállon mindkét oldalt bekarcolt hullámvonal, nyilván az eltűnt, egykor festett indadísz része. Görög típus, amelynek durva agyagból készült változatai a pun házi kerámiában is előfordulnak; különösen gyakori az i. e. IV. — III. sz.-i szicíliai temetőkben (Cintas 51). 33. Bögre dudorral (40. kép), Karthágóból. Ltsz. 50.1073. M.: 7 em, száját in.: 8,2 cm. Barnásvörös agyag és bevonás. — Gömbölyded test. amely alján kis talppá lapul, szinte elhatárolhatatlan rövid, széles nyakrész, kihajló szájperem, az edénytest oldalán kúpalakú dudor. Mázatlan. Ép. Különösen a hellenisztikus korban kedvelt pun típus, gyakran erősen szemcsés agyagból készült (a Cintas 58. tip. a gyűrű alakú füllel különbözik ettől). A pun Szicíliában korongolt,

11 míg Maghrebben és a Karthágótól távolabb fekvő tuniszi telepeken kézzel formált változata terjedt el.

12 34. Amphora (42. kép), Karthágóból, Ltsz. 51.200. M. : 16,5 cm. Sárgásvörös agyag és kicsit fénylő, hasonló színű bevonás. — Karcsú, nyúlánk, bikonikus test és vele egybeolvadó nyak, külön talprész nélkül, a nyak közepétől két függőleges elhelyezésű szalagfül. Durva, mázatlan munka, a testen koronggal készült vízszintes bordázat, A nyak fölső része a szájjal együtt hiányzik. Időszámításunk első századaiban készült római típus. Vö. 8. Láncéi, Tipasitana I: Bulletin d'Archéologie Algérienne I, 1962-1965. 66. old., III. tábla, n° Z 8/2 (A szerző szerint meghatározhatatlan korú, de valószínűleg i. sz. I. —II. sz.). * A Szépművészeti Múzeum pun kerámia anyaga, amely az i. e. VIII. sz. második felétől a római korig szinte minden edénytípust képvisel, lehetőséget ad a pun kerámia fejlődésének tanulmányozására. Az adott anyagban szinte minden kulturális hatás fellelhető a föníciai — ciprusitól, amelyre a legrégebbi pun formák

13 11 B is i, A. M. : KQKAAOZ. 13 (1967) 40-46. 12 V u i 1 1 e m o t, (jr.: Reconnaissances aux échelles puniques d'Oranie. Aufcun, 1965. 77 — 79., 145— 148., 151. skk. L. még a 9. jegyzetben idézett művet. 13 B i s i, A. M. : KVTIPIAKA, i. m, 54 - 69.