Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)

CZOBOR ÁGNES: Niccolô Martinelli, Il Trometta előkerült pesarói képéről

NICCOLÔ MARTIN ULLI, IL TROMETTA ELŐKERÜLT PESARÓI KÉPÉRŐL Baglione sok olyan kisebb festőnek is megírta az életrajzát, aki idővel szinte teljesen feledésbe merült. Ilyen volt a Tromettának nevezett Niccolô Martinelli, vagy ahogy Baglione írja, Niccolô da Pesaro is,

1 egyike a XVI. század második felében Rómában dolgozó, vidékről jött mestereknek. Baglione elmondja róla, hogy élete vége felé a Chiesa di S. Maria dell'ürtóban is festett— e freskók részben még ma is láthatók — s szerinte e müvei már művészete erősen hanyatló korszakába tartoznak, amikor már «diede una pratica senza sapore». A XVIII. század végén viszont a pesarói Cav. Domenico Bonomini csak kéziratban fennmaradt írásában,

2 mindenáron magasztalni akarván szülővárosa hírneves szülöttjét, megvédi Tromettát arra hivatkozván, hogy ugyanabban a templomban maga Baglione is festett, s így csak az irigység késztette az életrajzírót festőtársa művének lebecsülésére. Trometta Baglione által felsorolt római művei közül ma már nagyon kevés maradt fenn, de főműve — melyről Baglione is a leghosszabban és a legelismerőbben beszél — , az Aracoeli kórusának freskói ma is megvannak és festőjüknek finom rajz- és színkultúrájáról tanúskodnak. A pesarói forrásokon kívül — amelyekről később bővebben lesz szó — Adam Bartsch grafikai oeuvre-katalógusáig (1813)

:i nem esik szó Martinelliről. Bartsch, Diane Ghisinek, Niccolô Madonna képe után 1580-ban, Rómában készült metszetéről tesz említést. 1839-ben a Nagler Künstler-Lexikon

4 viszont a strassburgi, Rómában dolgozó Mathias Greuther rézmetszőnek egy tévesen Adam Ghisitől származtatott lapját említi, amely Niccolô Martinelli «Bemutatas a templomban* ábrázolásáról készült. Hermann Voss (1920)

5 Federico Zuccari közvetlen tanítványának mondja. Trometta mesterének már Baglione is «Zuccari»-t említette, anélkül, hogy pontosabban meghatározta volna, melyik Zuccari. (Előbb lehetett az 1500-ban meghalt Taddeóé is, mint hogy ma már tudjuk, hogy Trometta 1562-ben már Rómában volt. Taddeo rajzművészetének erős hatását Trometta rajzaira pedig éppen a legújabban mutatták ki.) Voss említi Niccolô egyetlen Pesaróban fennmaradt művét, 1 Baglione, G.: Le vite de' Pittori. . . Napoli, 1793. 119 - 120. 2 B o n o m i n i, Domenico Cav.: TJomini illustri di Pesaro. 2. köt, 4. sz., 150. old. Az 1795 körül írt kéziratot a pesarói Biblioteca Oliveriana őrzi. E kéziratot, valamint a többi később idézett régi guidât Giancarlo Scorza igazgatóhelyettes volt Szíves rendelkezésemre bocsátani, amiért itt mondok neki köszönetet. «Bartsch, XV. 441, 20. 1 N a g 1 e r, G. K.: Neues allgemeines Künstkr-Lexikon. München, 1839. VIII. 364. 'Voss, H.: Die Malerei der Spätrenaissance in Rom und Florenz, Berlin, 1920. II. 470.