Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)

CZOBOR ÁGNES: Niccolô Martinelli, Il Trometta előkerült pesarói képéről

a Chiesa del SS. Sacramento főoltárát, amelyen fenn, az angyalok glóriájában Federico Zuccari Collegio Romano-beli Angyali üdvözletének hatását látja. Beszél az Aracoeli-freskókról is, mint Trometta legfontosabb művéről, ezeknek élénk színeit Barocci hatásával magyarázza. A Thieme-Becker Künstlerlexikon (1930) Martinelli címszava

6 Fr. Noack római levéltári kutatásainak adatait közli. E szerint a művész 1011-ben halt meg Rómában, 1502-ben lett az Accademia di S. Luca tagja (1575-ben és 1593-ban ugyanennek konzulja), 1578-ban pedig felvették a Congregazione dei Virtuosi tagjai közé. Felsorolja ezenkívül a Baglione által említett római műveinek egy részét. Adolfo Venturi (1933)

7 is Federico Zuccari követői között tárgyalja és reprodukálja a Chiesa del SS. Sacramento számára készült nagyméretű, az Utolsó vacsorát ábrázoló oltárképet és az Aracoeli freskójának központi ábrázolását, a Madonnát az angyalokkal. Az Aracoeli freskókon Venturi «tipi correggeschi alla Zuccheri»-ről beszél, de ugyanakkor törékeny, archaikus, a későgótikát is idéző bájt is fedez fel rajtuk, főleg az angyalok alakjaiban. A pesarói nagy oltárképnél Zuccarin kívül Barocci hatását is kiemeli. Ennyit tudott a művészettörténet Niccolö da Pesaróról, amíg 1903-ban meg nem jelent J. A. Gere nagy cikke a Master Drawings-ban,

8 amelyben a szerző egy egész sorozat érdekes rajzát publikálja a festőnek, ezek közül hat az Aracoeli freskóihoz készült vázlat. Gere — Bertolotti kiadványa

9 alapján — dokumentumokat, fennmaradt szerződések évszámait is idézi, amelyek a festő életrajzi adataira is több fényt derítenek. E cikkében Gere Martinelli egyetlen eddig ismert pesarói művét, a fentemlített Utolsó vacsorát is megemlíti

10 (a képet csak reprodukcióról ismeri) és feltételezi, hogy azt a festő egy késői hazalátogatása alkalmával festette, ezzel magyarázza rajta a Venturi által megfigyelt Barocci hatást. A budapesti Szépművészeti Múzeum 1900-ban vásárolt egy Trónoló Máriát gyermekével, Ker. Szt. Jánost, Bari Szt. Miklóst és egy konfraternitás tagjainak arcképeit ábrázoló képet (59. kép),

11 amelyen — a trón második lépcsőjén balra — NIC. MARTINELLÜ. jelzés olvasható. A kép mérete és formátuma nem vallott oltárképre. A szignatúra alapján és az Aracoeli freskókkal való tagadhatatlan rokonsága miatt a festményt Niccolô Martinelli műveként leltároztuk. A képen a művész üdén, frissen válogatta össze a színeket, a pirosaknak, sárgáknak és zöldeknek különböző árnyalatait. Szt. János leple cinóberpiros, Mária ruhája meleg vörös, legélénkebben a színegyüttesből a legmanieristább alaknak, Szt. Miklósnak lila árnyékokban megtörő citromsárga tálára és hímzést utánzó mintával díszített miseruhájának élénk rózsaszínje válik ki. Ezt a tarkaságot a baldachin zöldje fogja keretbe. A trón két oldalát díszítő szárnyas alakok barna grisaille-ban vannak festve. A gyermek Jézus vöröses-szőke göndör haja gyakran látható az Aracoeli angyalain, Mária kerek arca, egymástól távolálló szeme, kissé széles orra és kicsi szája Trometta rajzain igen gyakran tér vissza. 11 T h i e m e — B e <• k e r: Künstlerlexikon. XXIV. 165. 7 V e n t u r i, A.: Storia dell'Arte italiana. IX. V. 914-917. 8 G e r e, J. A. : Drawings by Niecolo Martinelli, 11 Trometta. Master Drawings. I. köt., 4. sz. 1963. 3- 19. 9 Bertolotti: Artisti urbinati in Roma. Borna, 1881. 10 Ezenkívül egy freskórészietet az Atyaistennel, mely szerinte ugyancsak a Chiesa del Saeramentóban van. E freskórészlet azonban, minthogy a templomot időközben lebontották, már nem létezik. Az oltár viszont ma is megvan, Tavulliába szállították ós ott főoltára a 8. Lorenzo templomnak. A kép megtekintését Giulio Claudi úr tette számomra lehetővé, amiért itt mondok neki köszönetet. 11 Ltsz. 66.14. Vászon, 143x 143 cm.