Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Isis Pharia. Megjegyzések a budapesti szoborhoz

amely azt bizonyítja, bogy az istennő tiszteletének helye a sziget volt, melyről jelzőjét kapta.

29 Mivel feliratos éremképek igazolják, hogy a szóbanforgó képtípust az ókorban Isis Phariának nevezték,

30 és az az alexandriai császárkori pénzek hátlapjain gyakran jelenik meg a Pharos sziget híres világítótornyával együtt (33 — 34. kép),

31 a szentély régészeti maradványainak hiánya ellenére is biztosra vehetjük ezt a lokalizálást. Közvetett bizonyítékul szolgál az a körülmény, hogy Isis Pharia vagy Pelagia tiszteletének dokumentumai kivétel nélkül kikötővárosokból származnak,

32 és az a korinthosi éremkép,

33 amely az istennő írásos forrásokból is jólismert

34 kenkhreai szentélyére vonatkoztatható, a jellegzetes szobrot a félköríves kikötő torkolatában állva ábrázolja. Ez az elhelyezkedés pontosan megfelel a két alexandriai kikötő közepén levő Pharosénak. Arra kell tehát gondolnunk, hogy Korinthosban az alexandriai Isis Pharia szentély, illetve szobor pontos utánzatát kívánták felállítani. Pharos szigeténél különben sem lehetett alkalmasabb helyet találni egy olyan szentély számára, amelynek szertartásai és istennője közvetlenül vízparti és kikötői elhelyezkedést kívántak meg. Érdemes egy pillanatra még elidőzni korinthosi adatainknál. Pausanias (II, 4,0.)

3

° az Akrokorinthos felé vezető úton Isis két szentélyéről tesz említést. Az istennő egyik formáját egyszerűen «Egyiptomi»-nak, a másikat «Pelagia»-nak nevezi. Ez önmagában még csak arra figyelmeztetne, hogy mennyire megkülönböztették Isis tengeri formáját az általánostól. A periégéta azonban ugyanott két Sarapis szentélyt is említ. Az egyikben az isten szokásos alakját, a másikban pedig kanoposi változatát (o ëv Kavcoßcp) tisztelték. Nyilvánvaló, hogy itt nem négy különböző egyiptomi szentélyről, hanem az egyiptomi istenpár két szentélyéiről van szó. A két-két istenforma párosítását pedig nem végezhetjük el másként, mint úgy, hogy Sarapis és az egyiptomi Isis, valamint Isis Pelagia és a kanoposi Sarapis (Osiris) tartoztak össze. Ezzel tehát váratlan megerősítését kapjuk annak a fentebb kifejtett tézisünknek, hogy Isis «tengeri» változata a kanoposi szentélyből indult el hódító útjára, és eredetileg nem volt más, mint a Kanoposban tisztelt Osiris paredrosa. Ha ennek az adatnak a fényében eddigi gondolatmenetünket határozottabb formában összegezzük, akkor arra az eredményre jutunk, hogy Isis Pharia vagy Pelagia kialakulása illetve hellenizálása a kanoposi szentély alexandriai görög filiá29 O v i (b, amor. II, 13, 8. metarn. TN, 773. S t a t i u s III, 2, 101 k. M i n. F e b, Oc1.21, I. Feliratok: CTG. III. 4683b ( = OGIS 706), 4944 b ( = IGR I 1310), 5 119. - A szentélyre utal az a Hadrianus 21. évében vert alexandriai éremkép, amelyen Isis Pharia pylonok közöli látható, Vogt, J. : Die alexandrinischen Münzen. II. Stuttgart, 1924. 59. — Vannak olyan adatok is, amelyek szerint Alexandriában a kanoposi istenek szentéllyel rendelkeztek, vö. Adri a n i. A.: Elepertorio d'arte dell'Egitto greeo-romano. Ser. C. Vol. I. Palermo, 1966. 249. k. Kérdés, hogy ez a nem lokalizálható szentély nem volt-e azonos a pharosi Isis templommal? — Weber, W.: Drei Untersuchungen zur ägyptisch-griechischen Religion. Heidelberg, 1911. 15. szerint a pharosi szentélyben Isis Helios — Sarapis és Horns — Apollón társa volt. 30 D r e X 1 e r, W. : i. m. 487. Alföld i, A.: Festival (1937) 47. M r u n e a u, Ph.: BCH 85 (1961) 444. 31 33. kép: Isis Pharia és a pharosi világítótorony Hadrianus 133/134-ben vert alexandriai pénzén. Da t t a. r i. G.: Numi Augusti Alexandrini. Cairo,' 1901. 1767. sz. Vogt, J. : i. m. 55. A 1 f ö 1 d i, A.: JbAC? 8/9 (1965-66) 8, 2. t. -34. kép: Hadrianus alexandriai pénze 132/133-ból. D a t t a r i,G.: i.m. 1765, 1766.sz. Vog t, J.: i.m. 54. A Magvar Nemzeti Múzeum Éremtára, (58/949. 3. sz. — Vö. L e i p o 1 d t, J. — Kéglin g, K. : Angelos 1 (1925) 129 k. 32 B r u n e a u, Ph. : BCH 85 ( 1 96 I ) 445. U s m a n, M, : Le culte des dieux égyptiens sur le Bospore Thraeien. Atti Sett, Cong. Int. Arch. Class. ITT. Roma, 1961. Ill k. 3S Leipo 1 d t, J. - K e g 1 i n g, K.: i. m. 129 k. old., 5, 3. t. :;1 Kusch, A.: De Serapide et Iside in Graecia cultis. Berlin, 1906. 33. 35 R u s c h, A.: i. m. 31. B r u n e a u, Ph.: BCH 85 (1961) 445.