Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)
POGÁNYNÉ BALÁS EDIT: Észrevételek Marcantonio Raimondi néhány metszete motívum-előzményeinek és továbbhatásainak kérdéséhez
A «Fürdozök egy sátor elott« című kép közepén, a sátor innenső oldala előtt ül a szarkofágreliefről a Raimondi 13. 354-es metszetre átkerült figura ellentétesen 27 s újból női alakjában. Ugyanúgy negyedprofilban, térde felhúzva, karja enyhén meghajlítva, tenyere nyitott ujjakkal a földre támasztva, másik keze felfelé nyújtva. A metszeten a mellette álló nő kezében tartott holdsarló után nyúl, Cézanne festményén a mozdulat annak a nőnek a drapériája felé irányul, aki a sátoron túl áll. Ez az ülő alak közvetlen átvétel Raimonditól, ami annál is szembetűnőbb, mivel Cézanne festménye többi alakját G. Berthold megfigyelése szerint Dominichino és Vernét szereplői nyomán komponálta. 28 E középen a földön ülő alaknak Cézanne vázlatai, rajzai között előzménye nem található. A metszetről megismert figurát Cézanne leegyszerűsítette, érthetőbbé változtatta, könnyedebbé, szinte monumentális egyszerűségűvé formálta, majd a «Fürdozök egy sátor elott» című képről a nagy «Fürdozök» philadelphiai 29 változatára is továbbvitte, a kép jobb szélét lezáró alakban. E kép jóformán minden alakjának előképét meghatározza Neumeyer : :í0 középen elől a két alak a két «Guggolo Vénusz» után, balra a lépő alak a «Harom fürdozo» 1880, jobbra a fához támaszkodó nőalak a Milói Vénusz után készült rajzokból éledt újjá, a diagonálisan fekvő, rövidülésben látszó nőalak előképe a «Napolyi délután»-on ismerhető fel. Nem vette azonban észre Neumeyer, hogy a jobboldali sarkot lezáró figura előzménye a «Fürdozo nők egy sátor elott» középen, földön ülő alakja volt, s nem utalt ennek a metszet-alakkal való kapcsolatára sem. Raimondinaka Karyatidák — Cassolette (B. 489) lapja (106. kép) Cézanne mellett Renoirt (109. kép) is megihlette, ám érdekes módon különös jelentőségű volt e kompozíció a francia művészet számára a XVI. században is. A Cassolette egy bronz illatszerégető, melyet Raffaello és műhelye készített I. Ferenc francia király számára 1518-ban, 31 s ugyancsak ekkor készült Marcantonio lapja, melynek fémes karaktere összhangban van a bronz tárgy jellegével is. A háromoldalú, kosfejekkel díszített talapzaton álló és egymás kezét fogó nőalakok másik kezükkel egy szalamandrákkal és liliomokkal díszített edényt tartanak a fejük felett. A kompozíció eszméje az antik háromalakú Charis vagy Hekate ábrázolásokon alapul. 32 E metszet alapján készítette Germain Pilon Három Grácia c. művét II. Henrik szívtartója számára, «Monument du coeur de Henri II.» 1560-ban, Medici Katalin — Cézanne-nak e metszet után készített rajza: Ber 1 h o 1 d, G.: i. m. 92 ; V e n t u r i, L. r i.m. 1299; 263; 1475v.; G. Berthold itt nem adja meg a reprodukciós forrást, csak az. eredeti metszet helyét: Bibliothèque Nationale Estampes. Eb. 5. IL; e metszet reprodukcióját is Charles B 1 a n c-nál találni meg (Gazettes des Beaux Arts, 1863. 268.), aki ismerteti a Goupil kiadásában 1863-ban megjelent fényképsorozatot Raimondi műveiről, s utal arra, hogy az itt reprodukált Karyatida az eredeti Raimondi lemezről készült, mely Emile Galicbon tulajdonába került, A megemlített metszetek között van még «Knszok», Raimondinak Michelangelo utáni metszete is, melyről Cézanne ugyancsak készített rajzmásolatot. Tehát Cézanne azokat a metszeteket, melyeket nem a Ch .Blanc, Histoire des peintures . . . könyveinek sorozatából ismert, ebből a Goupil-féle fényképsorozatból másolta. 27 Lehetséges, hogy Cézanne-nak az ellentétes oldaléi metszet került a kezébe, a ZV monogrammistáé. "Ber t h o 1 d, G.: i. m. 38. 2a A nagy «Fürdozök» 1900- 1905. 208x249 cm. Venturi, L.: i. m. 719. sz. Philadelphia Museum of Arts. A téma legkésőbbi és legátfogóbb képe, mely 1877-től harminc éven át állandóan foglalkoztatta Cézanne-t. 30 N e u m e y e r, A. : i. m. 16. 31 H i r t h, .: i. m. 37. 32 T h o d e, H.: i. m. 29.
