Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 34-35. (Budapest, 1970)
GARAS KLÁRA: J.H. Schönfeld és J. Heiss művei Magyarországon
Az oeuvre teljesebbé tételéhez szeretnénk még egy magántulajdonban felmerült művet említeni, mely valószínűleg ugyancsak Schönfeld alkotásai közé sorolható. Dr. Kurt Rossacher gyűjteményének darmstadti és salzburgi bemutatóján szerepelt egy római festőnek tulajdonított oltárképvázlat, mely a térdeplő Szt. Ignácot ábrázolja amint a megváltó megjelenik előtte keresztjével s a magasban az atyaisten lebeg angyalok karával. 15 A kapcsolat Schönfeld kései egyházi festményeivel szembetűnő, az összefüggés, hasonlatosság különösen pl. a jelzett hohenwarti Szentháromsággal (1. pl. a jobb oldali angyalalakot) félreismerhetetlen. Schönfeldet idézi emlékezetünkbe Krisztus és az atyaisten típusa, a festői drapériakezelés de a melegen árnyalt színezés is. A stílussajátságok alapján a hatvanas évek alkotásaira kell gondolnunk, az ábrázolás kapcsán jezsuita megrendelésre. Minthogy pedig Schönfeld 1668-ban az innsbrucki jezsuiták számára dolgozott, indokoltnak látszik, hogy a vázlat kivitelezését ebben az összefüggésben keressük. 1 " Johann Heinrich Schönfeld legjobb követői illetve tanítványai közt említik a források a memmingeni születésű Johann Heisst (1(540— 1704), aki 1677-től ugyancsak Augsburgban dolgozott. 17 Festett oltárképeket és mitologikus jeleneteket, allegóriákat és történeti ábrázolásokat s ezekből a XVIII. század végén a történetíró von Stetten még jónéhányat látott augsburgi gyűjtőknél és műbarátoknál. «Es mangelt seinen Gemälden an schöner und sinnreicher Erfindung durchaus nicht — írja — doch sind sie in der Ausführung des Pinsels nicht vom gleichen Werte». 18 Az augsburgi barokk művészet legutóbbi kiállításán Heiss nyolc festménnyel szerepelt, ismert és hiteles, részben szignált alkotásainak száma jelenleg mintegy 50-re tehető. Ehhez a még mindig csak töredékesnek tekinthető oeuvrehez úgy gondoljuk két további, Budapesten felbukkant művet kapcsolhatunk, két allegorikus ábrázolást, mely eddig 1700 körüli német mester műveként szerepelt (84 — 85. kép). 18 Az egyik, Pigler által a Kereskedelem allegóriájaként közzétett kép oszlopos, függönyös interieurben a középen egy kendősfejú matrónát ábrázol, amint egy nagy könyvbe adatokat jegyez. Balról egy nőalak bőségszaruból érmeket, pénzt, ékszereket szór lábaihoz, mellette az asztalon mécses és homokóra látható s egy puttó levelekkel. Jobbra a háttérben Merkur foglal helyet a caduceussal kezében, egy fáklyát és sarkantyút tartó puttó társaságában. Az előteret egy hordóból kiborult kalász, kiömlő pénz, mérleg, könyvek töltik be, a virágzó kereskedelem és a bőség jelképei. A háttérben a falon naptár látszik 1690-es évszámmal. A kép azonos méretű párdarabján az előtérben hármas csoportot találunk. Középen egy nőalak foglal helyet, jobbjában pálcát, baljában körzőt tartva, a mellette álló két nő koszorút emel feje fölé, lábánál hajókormány látszik. A magasból puttók virágokat szórnak, az előtérben egy gyermek vesszőparipával, egy másik varrással foglalatoskodik mindenféle szerszámok, eszközök közepette. Ezt az ábrázolást Cesare Ripa Iconológiája alapján az Economia allegóriájával azonosíthat15 R o s s a c h e r, K.: Visionen des Barock. Darmstadt, 1965. 122. old., 57. sz. és Salzburg, 1966. olaj, vászon, 49,5x30,8 cm. A téma egy valamivel korábbi változatát 1. az ugyancsak augsburgi Caspar Strauss jelzett oltárvázlatán (1645). Augsburger Barock. Katalog, 266. sz., 138. kép. 16 W e i n g a r t n e r, J. : Die Kirchen Innsbrucks. Wien, 1921. 28., említ az innsbrucki jezsuita templom Szt. Ignác kápolnájában egy festményt («besonders hübsch»), amelyre a vázlattal kapcsolatban esetleg gondolhatunk. 17 Munkásságának eddig legteljesebb összefoglalását 1. Thieme, L. — Becker, U.: Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler. XVI. Leipzig, 1923. 218. 18 S t e 11 e n, P. v.: Kunst-, Gewerbe- und HandwerkSgeSchichte von Augsburg. Augsburg, 1779. 307. 19 Budapesti magántulajdonban. Olaj, vászon, 72 X 60 cm. P i g 1 e r, A. : Barockthemen. Budapest, 1956. II. 470.
