Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)
GARAS KLÁRA: A budai vár XVIII. századi képgyűjteménye
gyűjtőjelek felismerése, a képek esetleges azonosítása még további, jelentős eredményekhez vezethet. 29 Az alábbiakban katalógusszerűen igyekszünk számot adni a jelenleg ismert és azonosítható darabokról, részben a pozsonyi jegyzék alapján, részben a meglevő festmények konfrontálásával. 30 Igénybe vettük erre a célra nem csupán a már máskor is felhasznált és publikált Lipót Vilmos-féle inventárokat, de a kéziratos és festett bécsi leltárakat is. A három kötetes illusztrált Storffer-inventár (1720, 1730, 1733) segítségével rögzíteni tudtuk képeinknek a Stallburgban való elhelyezési rendjét. Az 1772-ben felfektetett leltár lényegében ezt az elrendezést követi s így a hiányos és pontatlan bejegyzések ellenére is azonosítani tudjuk az egyes tételeket. Ezt az egyeztetést a képeken részben ma is még látható festett galériaszámok jelentősen megkönnyítik. Mint azt azonban a részletezésből látni fogjuk, a budai képeknek csupán egy része — bár kétségkívül legjelentősebb része — származott a Stallburgban felállított galériából. A különböző inventárokkal való pontos egybevetésből kitűnik, számos festményt a Schatzkammerből küldték Pozsonyba, illetve Budára, de akadt néhány kép a XVIII. században több részletben Bécsbe szállított ambrasi gyűjteményből is. A tételszerű egyeztetések nem csupán a képek származására vonatkozóan tartalmaznak fontos adalékokat, de számos esetben értékes kiindulópontot nyújtanak a művek és mesterek meghatározásához is. A legnagyobb meglepetés és eredmény ebben a vonatkozásban két régen elveszettnek hitt, jelentős festmény, Salvator Rosa két hiteles művének felbukkanása, A kamaraelnöki lakásból, azaz a budai várból a Nemzeti Múzeumba került párdarabok az átadáskor még Rosa nevét (és névjelzését) viselték, az idők során azonban még egymáshoz tartozásuk emléke is elhalványodott. A katalógusban Locatelli követője illetve XVII-XVIII. századi olasz mester, a legújabban Michèle Pagano műveként szerepeltek (77 — 78. kép). 31 Az 1781-ben Pozsonyba szállított képek jegyzékének tanúsága szerint (92, 93. sz.) vitathatatlanul a bécsi császári gyűjteményekből származtak, nyomukra azonban sem a Stallburg galéria 1772. •évi leltárában, sem a Schatzkammer inventárjaiban nem találunk. Ellenben az ambrasi képek XVIII. századi jegyzékében mindkét képünket megtaláljuk viszonylag pontos leírással és Salvator Rosa meghatározással. 32 Az ambrasi festmények •egy része még 1772-ben került Bécsbe, 1773-ban és 1780-ban egy-egy újabb nagyobb .szállítmány következett, míg 1800-ban azután az egész gyűjteményt Bécsbe nem 29 A budai várból származó képek kétségkívül igen rossz állapotban voltak, besötétedtek. A pozsonyi szállítmányhoz tartozó Peter van Lint: Mucins Scaevola egészen mostanáig fel nem ismerve a selejtraktárban volt, ugyanott még nemrégiben is a Lipót Vilmostól származó Georg Pencz portré. Lotto pompás kis Apolló és a múzsák kópét jelentéktelen németalföldi alkotásnak tartották, míg 1954-ben Pigler Andornak sikerült hitelt érdemlően azonosítania. 30 Minthogy nem adjuk fel annak reményét, hogy a budai képleltárt is sikerül még felfedezni, jelenleg csak a megkerült pozsonyi jegyzék darabjaival foglalkozunk behatóbban. 31 P i g 1 e r A. : A Régi Képtár katalógusa. Budapest, 1954. 325, 416, és Pigler, A.: Gemäldegalerie Alter Meister. Budapest, 1967. Ltsz. 535, 529; 87,5X111, 86,5-X 110,5 cm. Az 535. számún lent középen ROSA névjelzés, balra lent 191. olajfestésű szám, (az 529-en 193). 32 Z i m m e r m a n n, H. : Quellen zur Geschichte der kaiserlichen Haussammlungen. Akten und Regesten aus der Registratur des Oberstkämmereramtes. Jahrb. •der Kunsthistorischen Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses, XXIV. 1904. LXXIII. No. 19393., 165. és 169. számon.
