Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)
LEVÁRDY FERENC: Ábrahám és a három angyal
tívebb, ornamentális részletei azonban a kalocsaihoz hasonló lendületes és a díszítő szobrászatban jártas mesterre vallanak. A somogyvári domborművet északolasz mester munkájának kell tartanunk, előadása, megformálása veronai, paviai kapcsolatokra utal. Valószínűnek tartjuk, hogy a somogyvári kolostor és temploma — László király adományaként — készen várta a saint-gillesi francia bencéseket. A kalocsai dombormű figurális részlete viszont arról tanúskodik, hogy a XI. század végén — László király építkezései során — kibontakozó itáliai kapcsolatok nem szakadtak meg, a XII. század első felében újabb, jobb képességű munkaerők bevonásával gazdagodik királyi építkezéseink plasztikai dísze. Az észak-itáliai plasztika fejlődését hosszú időre meghatározta a Niccolô (Willigelmus tanítványa) nyomán kibontakozó piacenzai iskola tevékenysége. A piacenzai dóm belsejének és apszis-külsőjének szoborművei a XII. század húszas éveiben készültek, gyengébb kvalitás, a személyiség jól felismerhető jegyeinek hiánya az egyik fő jellemzőjük, mintázásuk nehézkes, redőzetkezelésük zavaros. Az Ábrahámnak megjelenő három angyal a kórus 2. jobb oldali oszlopfőjén zömök alakjával, élettelen arcával, sommásan jelzett ruhájával minden bizonnyal Niccolô egyik — mestere művészi szintje alatt maradó — tanítványának a műve. 18 A kalocsai dombormű alakjai ennél a stílusperiódusnál haladottabbak, magasabb művészi szintet képviselnek. Módosítanunk kell Gerevich megállapítását ; nem Toulouse és Moissac utórezgése érződik rajtuk, hanem bizonyos mértékben a saintgillesi antikizáló mester angoulêmi folytatójának hatása. 19 Amíg azonban a saintgillesi, antik reminiszcenciákkal telített kezdeményezések francia területen a szoborszerűség, a racionális vonalvezetés, az értelmesen elkülönülő alakokat szervezett rendszerbe fogó kompozíciók felé irányultak, a saint-gillesi kezdeményezés spanyol folytatói a felület egészét, a reliefszerűséget hangsúlyozták. A ripolli nyugati kapuzat (XII. század második harmada) világosan érzékelteti ezt a fejlődési változatot. 20 Saint-Gilles szögletes pilaszterekkel határolt fülkéi helyébe félköríves, oszlopokkal tagolt árkádsor kerül, az antik tagolás helyébe pedig dekoratív felületkitöltés. Hasonló törekvéseket észlelhetünk Lombardia plasztikai fejlődésében is. Ha a XII. század első félének kifejletlen formáit nem is tarthatjuk a provencei hatásokat is magába foglaló modenai, fidenzai (Borgo San Donnino), parmai kibontakozás közvetlen és teljesen meghatározó előzményeinek, 21 azt be kell látnunk, hogy a délfrancia protorenaissance mellett a piacenzai előzmények is jelentős szerepet játszottak az észak-itáliai iskolák stílusának kiérlelésében. Saint-Gilles körzetének ideges és nyugtalan nyelvezete mellett az arlesi szoborművek geometrikus plaszticitása befolyásolja a XII. század második felének észak-itáliai plasztikáját, s ez a nyugodtabb előadásmód érezhető a kalocsai dombormű kissé nehézkes alakjain, nyugodt ritmusú elbeszélésén is. A kalocsai dombormű felületkezelése, alakjainak mintázása, gazdag díszítő fantáziára valló keretezése arra vall, hogy Somogyvárral, a közelmúltban előkerült pécsváradi domborműtöredékkel, mint előzménnyel, s a pécsi szentélyrekesztő gazdag plasztikai díszével együtt domborművűnk nem kapcsolható közvetlenül 18 F r a n c o v i c h, G. : Benedetto Antelami architetto e scultore e l'arte del suo tempo. Milano-Firenze, 1952. I. 17—18. 19 H a m a n n, R. : Die Abteikirche von St. Gilles und ihre künstlerische Nachfolge. Berlin, 1959. 110, 121- 122. 20 Hamann, R. : i.m. 389-391. 21 Krautheim er — Hess, Tr. : Die figurale Plastik der Ostlombardei von 1100— 1178. Marburger Jahrbuch für Kunstwissenschaft. IV, 1928.; Hamann, R. : i.m. 392. sk. ; F r a n c o v i c h, G. : i. m. 45 - 47.
