Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 32-33. (Budapest, 1969)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Egy ikonográfiai probléma
a Niobida-ábrázolások eltérnek tőle. A menekülő Niobida (a fenti Chiaramontitípust 17a és néhány pantikapaioni terrakotta és gipszreliefet kivéve) mindig hátrafordítja a fejét, akár plasztikusan, akár domborművön vagy festményen van ábrázolva; mindig hevesebb mozgású, mint a budapesti nőalak, s ezt gesztusain kívül ruharedői is kifejezik. A hellenisztikus korban már arra is ügyeltek a művészek, hogy a Niobida-lányok fiatalságát testük formálásában is érzékeltessék, a budapesti nőalak pedig nem fiatal lány — ez elsősorban frontális nézetéből nyilvánvaló. A klasszikus korban ez a megkülönböztetés még nem volt általános, de akár a koppenhágai Niobidát nézzük, 18 akár a budapesti szoborhoz legközelebb álló nőalakját annak a dombormünek, amelynek eredetije valószínííleg Pheidias Zeus-szobrát díszítette, 19 nyilvánvaló a motiválásnak ugyanaz a különbsége, amely a későbbi fogalmazásokon is látható. Az ismert emlékanyag alapján így semmi komolyabb bizonyíték nincs arra, hogy a budapesti nőalakban Niobidát lássunk. Nem könnyű azonban ezt az értelmezést elfogadhatóbbal helyettesíteni. Az nyilvánvaló, hogy nem portré- vagy sírszoborról van szó, és az is nehezen képzelhető el, hogy valamilyen genre-figura másolata volna. Az értelmezést mindenképpen a mitológia körében kell keresni. A nőalak lépő mozdulata önmagában kevés útmutatást ad, de talán többet, ha a ruhaviselet egy sajátosságával kapcsoljuk össze. A nőalak bal válláról lehulló köpeny rojtos szegélye («Fransengewand») már Arndtot arra késztette, hogy mérlegelje annak a lehetőségét, «nein az egyiptomi-görög mitológia körében kell-e az ábrázolt alak értelmezését keresni». 20 Rögtön utalt azonban arra, hogy a viselet távolról sem szorítkozik az egyiptomi tárgyéi ábrázolásokra, és így nem lehet kiindulási pontja az értelmezésnek. Chr. Blinkenberg részletes tárgyalása alapján valóban nyilvánvaló lett, hogy a rojtos szegélyű ruha a IV. századtól, főleg pedig a hellenisztikus kor kezdetétől általános a görög ruhás nőszobrokon, bár eleinte inkább keleti eredetű alakok viselték. 21 Az önmagában keveset mondó mozzanat azonban talán jelentősebbé válik, ha az újabban előkerült emlékanyag alapján a budapesti szobrot egy meghatározott ikonográfiái típussal tudjuk kapcsolatba hozni. 1939-ben került először szóba egy Déloson előkerült márványdombormű (2b. kép), 22 amelyet leletkörülményei alapján az i. e. I. századra lehetett keltezni, s amely Isis Pelagiát, vagy másik szokásos nevén Isis Phariát ábrázolja, hajó orrában állva. Az istennő jobb kezét magasan előretartja, bal kezét könyökben meghajlítja, s mindkettővel egy vitorla csúcsait tartja, lábával pedig a szél ellen támaszt keresve lép előre, hiszen az előrehaladás ebben a helyzetben lehetetlen volna. Az emlékanyag összegyűjtése során 23 kitűnt, hogy Isis ábrázolásának egy elterjedt ikonográfiái típusával állunk itt szemben, 17a A koppenhágai nőalak (Ny Carlsberg Glyptothek 1682, Catal. 304; Cook 9) értelmezését kétesnek látom. 18 Lippold: Gr. Plastik. 65. tábla, 1. kép (Cook 8). 19 S i e v e k i n g — B u s e h o r, i.m. 42 — 43 és 22. kép számozása szerint a 8. számú (Cook 10, a másolatok jegyzékével). A kérdésről legutóbb Clairmon t, Chr., Antike Kunst 6 (1963) 23-31 (a régebbi irodalommal) ; Fink, J., ÖJh. 47 (1964-65) 88-9. 2 " Szerkesztői jegyzet Hekle r-nek a 4. jegyzetben idézett cikkéhez. 21 L. elsősorban Blinkenberg: i.m. 61, 216 — 228. 22 L a p a 1 u s, E. : L'Agora des Italiens, Explor. Arch, de Délos, vol. 19. Paris, 1939. 32 — 33, a helves értelmezéssel, de kép nélkül. 23 Bruneau, Ph., BCH 85 (1961) 435-446 ( = Bruneau I.) és uő., BCH 87 (1963) 301 — 308 ( = Bruneau IL). A délosi mécses: Bruneau, Ph.: Les lampes, Explor. Arch, de Délos, vol. 26. Paris, 1965. 134, 4655. sz. és 31. tábla.
