Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 31. (Budapest,1968)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Újabb adalékok Sofonisba Anguissola életéhez és müveihez
a tényből, hogy a kapitány 1632-ben a palermói San Giorgio dei Genovesi templomban márványtáblát állíttatott elhalt felesége emlékére, 44 nemcsak az következik, hogy jelentékenyen fiatalabbnak kellett lennie az asszonynál, de az is feltételezhető, hogy romantikus házasságuk idején az özvegy valószínűleg nem ötvenes évei derekán, hanem inkább negyvenes évei elején járhatott. Az 1540-es évekre tehető születési dátumot még alátámasztani látszanék, ha a források, illetve a hagyomány nem téved, hogy a palermói múzeum egy arcképét őrzi, melyen állítólag gyermekével ábrázolta magát. 45 Különös, hogy Sofonisba Anguissola genovai korszakából, a budapesti képen kívül csak egyetlen műve maradt fenn, ez is egészen 1961-ig, a művésznő jelzésének felfedezéséig, mint Sánchez Coello műve szerepelt. Erről az arcképről a források részletesen beszámolnak. 1599-ben ugyanis Izabella Clara Eugenia, mint Albrecht főherceg jegyese, átutazott Genován és sok időt töltött egykori udvarhölgyével, aki képmását is megfestette. Miután azonban az arckép az infánsnő továbbutazásakor még nem volt készen, a festőnő azt elkészülte után tudta csak az infánsnő után küldeni. 16 Fr. Klauner, aki a budapesti képhez hasonlóan (tehát Lomellina et Anguissola-nak) jelezett képet közli, nem ismeri a festmény régi említéseit és így annak keletkezési körülményeit illetően is bizonytalanságban van. 47 A festőnő további életéről is rendkívül hézagosak a források. Feltehetően 1584-től egyfolytában Genovában élt, de nyilván többször járt Palermóban, talán éppen a palermói vámból felvehető jövedelmei és esetleg első férjének hagyatéka miatt. A két, újabban előkerült genovai korszaka idején készült festmény, az 1588-as budapesti és az 1599-es bécsi arckép arra vall, hogy ekkor Genovában élt. 1624 tavaszán vagy nyarán pedig, a Van Dyck vázlatlap tanúsága szerint Palermóba • tartózkodott és ott is halt meg 1625-ben. Van Dyck a lapon azt írja, hogy Palermóban rajzolta a mintegy 96 esztendős matrónát, aki ekkor még szellemi frisseségének teljes birtokában volt. 48 Nyilvánvalóan ennek az évszámnak a hatására, Herbert Cook id:'zett cikke nyomán és Lanzi jellemzésének átvételével jelent meg a művészettörténeti irodalomban az 1527 és 1528-as születési évszám. Minden esetre a különbség egy 96 vagy egy 82—84 esztendős matróna között kevésbé feltűnő, mint egy 16 vagy 28 esztendős leány között. És aztán a 80-ik életév elérése után még az egykor legbájosabb asszonyok is hajlanak arra, hogy inkább öregítsék magukat, evvel kívánva fokozni az emberek érdeklődését. HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA 14 Szövegét közli Cook, H. i. cikkében, 228. «Sophonisbae uxori ab Anguissolae Comitibus ducenti origine, parentum nobilitate. forma extra-ordinarisque naturae dotibus in illustres mundi mulieres relatae ac in experimendis hominum imaginibus adeo insigni ut parem aetatis suae neminem habuisse sit eastimata, Horatius Lomellinus ingenti affectus maerore decus hoc extrenum, et si tantae mulieri exiguum, mortalibus verum maximum dicavit, 1632.» 45 B e r e n s o n, B. : Italian Pictures . . . Oxford, 1932. 24. ; B é n é z i t, G. : Dictionnaire. Paris, 1960. (harmadik kiadás) I. 185. "Baldinucci, F.: I. m. IV. 163: «L'infanta di Spagna sposata all'Arciduca Alberto, quella, délia quale Sofonisba aveva tenuta custodia in Madrid, passando pure per Genova... volle ch'ella le facesse il ritratto, e le fece reali donativi; ma perche la pittura alla partenza dell' Infanta non era del tutto finita, elle glie la spedi dipoi.» 47 K 1 a u n e r, Fr. : Spanische Portraits des 16. Jahrhunderts. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien. 57. 1961. 148. Vászon, 68X45 cm. Jelzése: Sofonisba Lomellina et Anguissola. P. 48 Van Dyck itáliai tartózkodását az újabb kutatás teljes biztonsággal tisztázta. 1624 májusában érkezett Palermóba. Itt az alkirály volt legfőbb pártfogója, aki azonban az időközben elhatalmasodott pestisjárvány áldozata lett augusztus 3-án. Ekkor a festő is visszatért Genovába. (Vö. S a c c h i: i. m. 24., és P u y v e 1 d e, L. van : Van Dyck. Bruxelles, 1959.30—31.)
