Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 31. (Budapest,1968)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Újabb adalékok Sofonisba Anguissola életéhez és müveihez
(esetleg 1571-ben) készült kisméretű önarcképén, mely a milanói Brerában van. A firenzei Ufnziben őrzött képmása pedig, melyen 20 évesnek mondja magát, az 1561-es angliai képmás idejére tehető. A festőnő önarcképei és húgait, öccsét ábrázoló képei mind arra vallanak, hogy az öt leány láthatóan kis korkülönbséggel következett egymás után. Baldinucci azt írja, hogy az Anguissola családnak 1550-ben hét gyermeke volt. A Tommaso Cavalieri által 1562-ben Cosimo de' Medicinek küldött rajzon ábrázolt síró fiúcska 2—3 éves lehet, a leányka sem több 7—8 esztendősnél, az 1555-ös poznani képen a két idősebb nővér 13—14 esztendős, a kicsi, Minerva talán 6-—7 éves. Az 1554-es önarcképen a festőnő fiatalabbnak tűnik, mint itt az idősebb nővér, Elena. Ezeknek ismeretében azt kell feltételeznünk, hogy a művésznőnek korában szokatlan megbecsüléséhez fiatal kora igen erősen hozzájárult, mert művei nem indokolják azt a csodálatot, mely Michelangelótól Vasariig a századforduló művészeinek megnyilatkozásaiban fellelhető (40. kép). Még kislány, amikor atyja, húgával Elenával együtt Bernardino Campihoz adta tanulni, 37 hiszen ez 1549-ben már Milanóba távozott és a források szerint három esztendőt töltöttek a festő házában a leánykák. De egészen ifjú korban megkezdett művészeti tanulmányok ebben az időben mindennaposak voltak. Feltehetően nemcsak festészeti tehetsége és sokoldalú képességei, de ifjúsága is okozták, hogy Alba herceg Sessa milanói kormányzó figyelmeztetésére felhívta a festőnőre a spanyol udvar figyelmét. II. Fülöp meghívására 1559-ben, gazdag kísérettel Madridba utazott. Baldinucci nyomán életrajzírói részletesen tudósítanak az udvarnál elért fényes sikereiről is. Sajnálatos módon madridi tartózkodása alatt készített és forrásokban említett művei közül alig egy-kettő maradt fenn, hiteles mű eddig egy sem került elő. 38 A királyné egyik arcképét IV. Piusnak küldte el egy Vasarinál is közölt levél kíséretében 1561-ben a pápa kérésére, 39 egy másik arcképéről tudjuk, hogy 1582-ben még szerepelt a madridi leltárakban, de később egy tűzvész martaléka lett. A királyi család kegyét a művelt, zeneértő, bájos és finommodorú festőnő olyannyira elnyerte, hogy Isabella Clara Eugenia infánsnő 12 udvarhölgyének egyike lett.' 10 A spanyol király adta is férjhez a gazdag és előkelő szicíliai nemes úrhoz. Amennyiben elfogadjuk a korábban megjelölt születési évszámot, legalábbis különösnek tűnik, hogy ezek szerint az 1580-ban 52 vagy 53 esztendős festőnő első ízben ment férjhez. Még különösebb azonban, ha a gazdag hozomány, nászajándékok, ékszerek, kárpitok, gyöngyökkel kivarrt ruhák mellett a királyi évjáradék szövegét gondosabban átolvassuk. Ebben ugyanis, mely a palermói vámból évi 1000 dukátot juttatott a menyasszonynak, az olvasható, hogy az évjáradékot, a művésznő halála után fiai közül arra 37 Morelli azt írja, hogy hét éves volt, amikor Campihoz került tanulni. I. m. német kiadás, 254. 38 Talán egy spanyol hercegnő portréja a leningrádi Ermitage-ban őrzött (Leuchtenberggyűjteményből származó) tévesen Cornaro Katalin képmásának nevezett gazdagon öltözött előkelő nőt ábrázoló festmény. (Vö.: Neostraeff, A.: I quadri italiani nella collezione Lcuchtenberg. L'Arte, VI. 1903. 342.) Ugyancsak egy infánsnő képmása lehet a New York-i Ephron Gallery képe, amennyiben a Sophonisba Anguissola attribució elfogadható. (Vö. Apollo, V. 1967. XXIII. itt 41. kép) J. C. Hoimes pedig még 1914-ben Sofonisba művének tulajdonított egy II. Fülöp spanyol királyt ábrázoló képmást a londoni National Portrait Galleryben. (Vö. Holmes, J. C: S. Anguissola and Philip II. The Burlington Magazine XXVI, 1914—15. 181 kk.) S a c c h i (i. m. 16.) Izabella királyné egy arcképéről beszél, mely 1869. V. 20-án Christie-nél került eladásra. 39 V a s a r i •— M ilanesi: I. m. VI. 40 Uo. 1. jegyzet és számos más forrásban.
