Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 31. (Budapest,1968)

HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Újabb adalékok Sofonisba Anguissola életéhez és müveihez

férje nevét a szakirodalom nem tartotta nyilván. Bár a szicíliai Moncada — első férjének családja — a genovai Lomellino — második férjének családja — olasz lexikonokban szerepel, a festőnőt egyik esetben sem említik a családok jelentősebb tagjai között. A kortárs Vasari még csak mint ünnepelt portréfestőnőt említi, aki a «Vite» második kiadása idején Spanyolországban él. A Milanesi-féle kiadás — nyilván Baldinuccira, Sopranira és Orlandira támaszkodva — mindkét házasságáról említést tesz a jegyzetekben.

5 A festőnő ugyanis 1580-ban a szicíliai alkirály fivéréhez, Don Fabrizio Moncadához ment férjhez Palermóba, majd ennek korai halála után 1584 körül Orazio Lomellino genovai hajóskapitányhoz, akivel a Palermóból Genovába tartó hajóúton ismerkedett meg. Ezután Genovában élt, de 1624-ben már biztosan Palermóban volt

6 és ott is halt meg 1625 novemberében." Bár az irodalom említi, hogy arcképek mellett már Palermóban és Genovában is festett egyházi tárgyú képeket, ezek közül azonban eddig egyetlen sem volt ismeretes.

8 Képünk tehát a kevéssé ismert genovai korszakának legkorábbi hiteles, jelzett és datált példánya, amely a néhány fennmaradt egyházi tárgyú ábrázolásához is jelentős kiegészítésként szolgál. Ami a festőnő egyházi tárgyú képeit illeti, ilyenfajta próbálkozásaival már egészen fiatal gyermeklánykorában találkozunk. Nem lehetett több 14—15 esztendősnél, amikor egy metszetben fennmaradt önarcképen, mely festőállvány előtt ábrázolja őt, az állványra egy gyermekét becéző Máriát bemutató képet helyezett (38. kép).

9 Magát «adolescens»-nek mondja 1559-ben az egykor a cremonai Bresciani, majd a miianói Morelli gyűjteményben (ma Bergamo, Accademia Carrara) őrzött Szent Család szignatúráján (42. kép). A kompozíció alapján ugyancsak ifjúkorában festette a gyermekét tápláló, baldachin alatt elhelyezett Madonnát, melynek Bambino-ja a budapesti képen tér vissza (36. kép).

10 A cremonai «Madonna del Latte» után készülhetett az Earl of Pembroke gyűjteményben őrzött, ugyancsak lánynevével jelzett «Szent Katalin eljegyzése»,

11 mely már a művésznő érett stílusának jegyeit mutatja. A fennmaradt egyházi tárgyú képek között a legkésőbbi a •'Vasári — Milanesi :Le vite de' piú eccelenti pittori . .. VI. Firenze, 1906. 489 kk. 6 Vö. a Van Dyck által készített rajz feliratát, melyet a századforduló óta többször közöltek. Legújabban Kühnel-Kunze, I.: Zur Bildniskunst der Sofonisba und Lucia Anguisciola. Pantheon XX, 1962. 83. old., 1. kép. Külön foglalkozik a vázlatkönyvvel Gert A d r i a n i: Anton van Dyck, Italienisches Skizzenbuch, 1940. 7 Cook, H.: More Portraits by Sofonisba Anguissola. The Burlington Magazine XXVI, 1914—15. 228. Közli a palermói San Giorgio dei Genovesiben 1901 -ben talált feljegyzést a művésznő temetéséről «Anno Domini millesimo sexcentesimo vigesimo quinto 1625 die décima sexta novembris fu sepolta nella Chiesa di S. Giorgio dei Genovesi la Signora Sifonisma Lomellino.» Különös, hogy ezt az okmányt az újabb irodalomban nem vették figyelembe és a különböző kiadványokban, múzeumi katalógusokban halálának helye és éve gyakran ettől eltérően fordul elő. 8 Vö. Kühnel-Kunze, I.: i.m. 87. 9 W. Baillie mezzotinto lapja S. Anguissola után. Régebbi leírások valószínűsítik, hogy a kép a Stirling gyűjteményben volt (Keir, Anglia). Vö. Meyer, J. : Allgemeines Künstler-Lexikon. Leipzig, 1878. II. 67. «Sofonisba sitzend, an einem Madonnenbild malend. Wahrscheinlich nach dem Gemälde, das sich jetzt in der Sammlung Stirling in England befindet. Gest. von W. Baillie. . .» Jelzése: SOPHONISBA ANGVSCIOLA VIRGO CREMONENSIS SE IPSA M PINXIT. Vö. S a c c h i, F.: Notizie pittoriche cremonesi. Cremona, 1872. 4. 10 Mária gyermekét táplálja. Kis méretű kép, metszetben közli Fournier-Sarlovèze: Sofonisba Anguissola et ses sœurs. Paris, 1899. 18. és azt írja, hogy a cremonai Folchino Dodici-Schizzi gyűjteményben van (metszette Ceresa). Mayer szerint 1559-ből van datálva, de nem lehetetlen, hogy a Morelli-gyűjteményben levő Szent családdal téveszti össze. I. m. 66. Ugyanez szerinte VidonirLa Pittura Cremonese-ben A. Gravagni és G. Garavaglia metszete nyomán került publikálásra. Uo. 67. 11 Vö. a 4. sz. jegyzettel.