Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)

GARAS KLÁRA: Tintoretto budapesti képe és a II. Rudolf császárnak festett sorozat

TINTORETTO BUDAPESTI KÉPE ÉS A II. RUDOLF CSÁSZÁRNAK FESTETT SOROZAT 1932-ben, a velencei egyezmény alapján a budapesti Szépművészeti Múzeumba került a bécsi császári gyűjteményből Jacopo Tintorettónak egy általánosan elismert késői alkotása: «Herakles kitaszítja a faunt Omphale ágyábób (23—24. kép).

1 A bécsi katalógusok adatai szerint a kép a prágai várból származik,- a prágai vár inventárjaiban a XVII. század végétől (1685) Tintoretto műveként idézik: «Ein fabel mit vielen Figuren» címmel.

3 Képünk eredetét vizsgálva a császári gyűjtemény történetének egy érdekes, eddig kevéssé ismert fejezetére derül fény s egyben mód nyílik arra, hogy Tintoretto munkásságával kapcsolatban felvetődő néhány kérdést tisztázzunk. A prágai vár 1685. évi leltárában szereplő festmények zöme Buckingham herceg 1649-ben Antwerpenben elárverezett gyűjteményéből származott. A kollekciót az 1628-ban meggyilkolt államférfi örököse, George Villiers, Buckingham II. hercege bocsátotta árverésre s mint az az 1758-ban nyomtatásban is megjelent egykorú katalógusból kitűnik, nagy részét Lipót Vilmos főherceg németalföldi helytartó vásárolta meg fivére, III. Ferdinánd császár számára.

4 A gyűjteményt a prágai várba szánták — és szállították —, mintegy kárpótlásul a svédek által 1648-ban elhurcolt műkincsek helyébe.

5 1 Ltsz. 6706. Olaj, vászon, 112X 106 cm. P i g 1 e r A.: A Régi Képtár katalógusa. Budapest, 1954. 564. (a bécsi udvari gyűjteményből, részletes irodalommal). Több fontos kézikönyv, pl. T i e t z e, H. : Tintoretto. London, 1948., képünket tévesen még Bécsben említi. Berenson újabban kiadott jegyzékében (Italian Pictures of the Renaissance. Venetian School. London, 1957. 171., 182. old., 1310. ábra) kétszer szerepel, egyszer tévesen Bécsnél és egyszer Budapestnél. A képnek egy rajzmásolata augsburgi mestertől (?) a bécsi Albertinában maradt fenn (Inv. Nr. 3335), egy további a bécsi akadémia rajzgyűjteményében. 2 M e c h e 1, Ch. von: Verzeichnis der Gemälde der Kaiserl. Königl. Bilder-Gallerie in Wien. Wien, 1783. 4. old., 5. sz. ; E n g e r t h, E. von: Kunsthistorische Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses. Gemälde. Wien, 1884. 329. old., 464. sz. ; Glück, G.: Kunsthistorische Sammlungen des allerh. Kaiserhauses. Die Gemäldegalerie. Wien, 1907. 61. old., 254. sz. 3 K ö p 1, K. : Urkunden, Acten, Regesten und Inventare aus dem k. k. Statthalterei-Archiv in Prag. Jahrb. der kunsthist. Sammlungen des allerhöchsten Kaiserhauses. X. 1889. CXXXII., 1718. évi inventár 189. sz., 1737. évi inventár 213. sz. 2x1,19 (cca 120X107,5 cm). Az 1718-as inventár megegyezik az újabban előkerült 1685. évivel (1. Neumann, J. : Obrazarna prazského hradu. Praha, 1964. 21.) s abban képünk azonos módon 189. szám alatt szerepel. 'Fairfax, B. : A Catalogue of the Curious Collection of Pictures of George Villiers, Duke of Buckingham. London, 1758., egy 1648 ( ?) évi kézirat alapján. A 193 képből, 14 szoborból és 150 darab ékszerből álló gyűjteményt 1648. decemberében zálogosította el a herceg Frans Woutersnek és Lionel Carhomnak 30 000 guldenért. Wouters, a Szt. Lukács céh dékánja Lipót Vilmos főhercegtől kért engedélyt a nyilvános árverésre (1. Glück, G. : Rubens, Van Dyck, und ihr Kreis. Wien, 1933. 239.). 5 A Buckingham gyűjtemény darabjai, mint az Lipót Vilmos főherceg inventárjából, a Theatrum Pictorium metszetkiadványból stb. kitűnik, nem kerültek a főherceg brüsszeli, majd bécsi gyűjteményébe. Minthogy azonban ő volt a vásárló és képtárában ugyanazoktól a mesterektől néhány