Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
WINZINGER, FRANZ: Albrecht Dürer vitatott budapesti rajztanulmánya
Flechsig véleménye szerint, s ehhez Winkler is csatlakozott, a «Madonna az angyallal» a Tucher oltár középső képéhez készült tanulmány (W. 508, 509), melyet Hans Kulmbach 1513-ban festett. 14 A rajz annak bizonyítéka, hogy eredetileg maga Dürer akarta az oltárt kivitelezni. A lap eszerint 1511-ben keletkezett. Valóban van hasonlatosság a hárfázó angyal tartása és az 1511-ből származó tanulmánylap közt (W. 508). De ne essék tévedés: a budapesti Madonna szabad rajzmodor tekintetében vitathatatlanul összefügg a nagy Madonna-képhez 1520—21-ben készült vázlatokkal. Itt nyilvánul meg teljes határozottsággal Dürer késői stílusa úgy, hogy a korábbi datálás kizárt. A Máriatípus is más a Tucher oltárhoz 1511-ben készült berlini vázlaton. Ebből nem következik az, hogy Dürer a budapesti Madonnánál nem emlékezett a korábbi angyalra, amely teljes egészében Bellini szellemében készült. Flechsig a Louvre «harom lovas»-át (W. 630), mely a budapesti lap «kardhordozo»jával oly közeli rokon, nem egészen meggyőzően 151 l-re helyezte, bizonyára a budapesti Madonnánaka Tucher oltárkép vázlatával való vélt összefüggése miatt. Az alakok erőteljes összefogása, a vonalak nagyszabású szárnyalása, főleg azonban a lovak rajza, inkább az 1525 körül készült « meztelen férfi lovai» (W. 929) kompozícióval hozza közelebbi kapcsolatba a párizsi lapot. A « köpenytanulmányok) nagy formátuma, de főleg azok egyszerű és mégis erőteljes redőzete a lap későbbi eredetére enged következtetni. Felépítésükben ezek legközelebb állnak az 1521-ből való «köpenytanulmányok»-hoz (W. 840/42). Ugyanekkor keletkezhetett a budapesti lap is — persze nincs kizárva, hogy a mester egyes motívumaiban régebbi elképzeléseit formálta újjá. S hogy eközben a nagyobb változatosság erdekében régebbi tanulmányaira is visszatért, egyértelműen az «öt fej», de még inkább a «kardhordozo» bizonyítja. Ha ennek, a maga nemében egyedülálló lapnak az értelmét rejtélyesnek találjuk is, ez legfeljebb azt jelenti, hogy még mindig túl keveset tudunk legnagyobb mesterünkről. Dehát nem egyéb-e e lap egy kicsi, de gazdag Dürer-rajzgyűjteménynél ? Nem váltotta-e ki bizonyára már annak idején is e formájával minden Dürer-gyűjtőben az elragadtatás legmagasabb fokát ? Ilyen összefüggésben lehetetlen nem gondolni arra az epizódra, melyet Vasari a «Vite» második kiadásában említ, hogy ti. Dürer és Raffaello kölcsönösen elküldték egymásnak vázlataikat. Az Albertina Raffaello-műhelyéből származó «két férfiakt»-ot ábrázoló rajzára Dürer sajátkezűleg írta, hogy Raffaello küldte neki «gen Nürnberg geschickt — im sein Hand zw weisen». 15 Dürer nyilvánvalóan a mi lapunkkal is egy műgyűjtőnek, vagy egy másik művésznek akarta megmutatni kezemunkáját, ez alkalommal tudatosan a legváltozatosabb motívumokat állítva össze, hogy bemutassa szellemdús tollának kifejező erejét és alkotói képzelőerejének minden gazdagságát. FRANZ WINZINGER (Regensburg) 14 Meister um Dürer. Ausstellungskatalog. Nürnberg, 1961. 104. old., 162. sz. és hozzá az oltár színes reprodukciója. 15 Studien der Raffaelwerkstatt zur «Schlacht bei Ostia» im Vatikan in der Albertina in Wien (Schönbrunner-Meder II. T. 155) mit der Aufschrift: «1515. Raffahell de Vrbin, der so hoch peim pobst geacht ist gewest, der hat dyse nackette bild gemacht vnd hat sy dem Albrecht Dürer gen Nürnberg geschickt, im sein hand zw weisen.» Vasari Raffaello életrajzában írja, hogy Dürer Raffaellónak egy enyves festékkel finom vászonra festett önarcképét küldte el és Raffaello — viszonzásul — sok sajátkezű rajzát küldte vissza, melyeket az nagy becsben tartott. R u p p r i c h, H. : Dürers schriftlicher Nachlass I. 209.
