Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Aktkompozíciók és modelljeik
a két férfiaktból álló «Aeneas és Achates» (egykor a budapesti Hatvány-gyűjteményben), mely már a festő érdeklődésének irányát, de a felhasznált modell-babák testi felépítését is világosan jelzi. Korai aktjain, mint a már említett titán-sorozaton is úgy tűnik, mintha valamennyit ugyanarról a figuráról mintázta volna, csak más-más nézőpontból rajzolva, a mozgásokat a tagok változtatásával variálva. Ugyanebbe a vonalba illik a metszetben és a sajátkezű festmény után, sőt egykorú másolatban is fennmaradt, «Cadmus és a sárkány* 51 kompozíció és a valószínűleg csak egykorú másolatból ismert « Káin és Abel». 52 A «Cadmus» évében készült az új stílus első nagyobb lélegzetű alkotása, a sokfigurás «Fortuna megajándékozza az embereket», 53 1590-ben pedig, lassan elhagyva az izomtanulmányok nyugtalan stílusát a két sajátkezű példányban fennmaradt «Betlehemi gyermekgyilkosság*, 54 mely a festő hírnevét megalapozta. Ezen a nagyméretű képen építészeti hattér előtt bonyolult, és a történés alapján indokolatlan rövidülésben, csapzott hajú figurák gomolyognak. A középen, a manierista sémának megfelelően, a csoport kettéválik és a középtérbe nyílik betekintés, ahol egy álló férfiakt a figurák között úgy tűnik, mintha egy anatómiai lecke mintadarabja volna. Sem az atlétatermetű, erősizmú testek, sem a csimbókos hajú, kissé tompa orrú férfiak arca, sem a rémült arcú, hozzájuk hasonló asszonyok típusaiban nincs változatosság, úgy tűnik, hogy a festő ugyanazt a figurát, ugyanazt az arcot festette meg több változatban. Ebben az időszakban már megjelennek az előbbi két festményhez hasonlóan komponált, és megoldott, de humanista érdeklődésű megrendelőt feltételező témák, az istenek lakomái. Akár «Peleus és Thetis lakodalma* (42. kép), akár «Bacchanalia», akár «Bunbeesés», «Az emberiség a vízözön előtt*, akár «Aranykor» címen jelentkeznek, az alapgondolat és a megoldás keveset változik. Az első ebben a sorban az 1592-ben készült braunschweigi kép, mely kisméretű és kivitelében inkább a titánok erősebb izomképzésére emlékeztet. 55 De az 1594-ben készült amsterdami remekmű, a «Betsabe a fürdőben* már a végleges modell-típusra épül fel. És sorra jönnek a lakomázó istenek (Leningrád, 1594) és a moralizáló képek, melyek között a különös « Magdolna élete* (1596, Berlin, Neues Palais) erotikus kicsapongások ábrázolásának tűnik. Ebből az időből való a budapesti «Jupiter megbünteti Larát* (43. kép), 56 melyen ugyanazok a modellek szerepelnek, mint már a 90-es évek elejétől kezdve különböző kompozícióin, legfeljebb a csoportosításban tapasztalható némi változás. Mit jelentenek vajon az örökifjú modellek Cornelis van Haarlem festményein, akik változatlanul alkotják a keresztelésre váró csoportok tagjait, az isteni lakomák résztvevőit vagy a tékozló fiú társait a kéteshírű fogadókban? Az időközben eltelő évtizedek alatt testük kissé finomabb, simább lesz, de arcvonásaik, anatómiai felépítésük, erőltetett gesztusaik mit sem változnak ; csak a csoportosítás, esetleg a nézet különböző. Hol van az az eleven modell, aki ennyi idő után változatlanul maradt volna ? Vajon komponálhatott-e régebbi rajzok után Cornelis van Haarlem ? De ha így volna, akkor és mindig változatlanul ugyanazt a csoportosítást, ugyanazt a testtartást kellett volna felvétetnie modelljeivel, akárcsak azok a — már bővebben tárgyalt — németalföldi művészek, akik Tiziano Diana-kompozícióját variálták. Lehetséges volna, hogy egyszerűen csak az«invenzione» dolgozott itt, mely már az olasz teoretikusok szerint is egyenlő rangot nyert a természetábrázolással? 51 Goltzius-Cornelis. B. 262. A festmények: Wien, Dresden (Pillnitz), a másolat London, National Gallery. 52 1588 k. vászon, 63,5x79 cm. Boston, Museum of Fine Arts. Valószínűleg I. Muller metszete után. Bartsch 29. 53 Fa, 137x149 cm. Museum Gothenburg, közölve az 1934-es katalógusban. Azelőtt James Dickson esq. tulajdonában. Másik példány Georg Lindern, Delmenhorst, metszette J. Muller. 54 Fa, 245x358 cm. 1590. Amsterdam, Rijksmuseum. Másik példány: fa, 270X255 cm. 1591. Haarlem, Frans Hals Museum. Triptichon középső darabja. 55 Az emberiség a vízözön előtt. Tölgyfa, 74x92 cm. Braunschweig, Múzeum. 56 Tölgyfa, 50X41 cm. 1597.
