Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Aktkompozíciók és modelljeik
A németalföldi manierizmus figuráinak természetellenes beállítása, a testek arányainak eltorzítása, a csontoknak szinte elcsavarható volta már a régebbi kutatóknak is feltűnt, 4 8 a klasszicizmus művészettörténészei egyenesen visszataszítónak tartják és vízkórosnak nevezik a «természet nemes szépségét» elhagyó figurákat. 47 Még a humanista iskolázottságú amsterdami költő és kereskedő, Roemer Visscher is, költőhöz illő találékonysággal és bájjal, azt írja, hogy «latin madárkák dallamára szólal az otromba és nehézkes hollandus nyelvezete». 48 Valóban a latin madárkák dallamára, de «otrombabban», sutábban szólal a hollandus nyelvezet a manierista festők műveiben, noha nyilvánvaló, hogy a XVI. század második felében az északi festők legfőbb forrása Itália művészete volt. Darabról darabra mutatható ki a firenzei manieristák bonyolult kompozícióinak, irreális testtartású figuráinak hatása az északi mesterekre. Rosso Fiorentino, Pontormo, Beccafumi szenvedélytől fűtött, nyugtalan, kicsavart testtartású félig öltözött vagy ruhátlan aktjai az új művészeti ideál, az «invenzione» dicséretét zengik. Ezt csendítik tovább az Alpokon túlról érkező, Itáliát járó mesterek, amikor a szenvedélyt és a mindent szétfeszítő izgalmat anatómiai tanulmánnyá szelídítik, a tragikus tartalmat öncélú formajátékká változtatják. így tesz Cornelis Cornelisz., amikor az eget ostromló titánokat rajzolja. A rajzok hallatlan sikerét újszerűségük mellett Goltzius metszetei segítették elő. Már ezek a lapok is azt mutatják, hogy az északi festőműhelyekben nemcsak a Dürer nevéhez fűződő, aprólékos-művészien kidolgozott modell-babák, a mannequinek voltak használatosak mintakép gyanánt, hanem az inkább anatómiababákra emlékeztető modellek is. Cornelis figurái ugyanis, működésének első tizedében ilyen izom-csomókból alkotott tanulmányemberek modelljei alapján készülhettek, míg a 90-es évek elejétől kezdve megváltoznak, hogy azután évtizedeken keresztül sem arctípusban, sem anatómiai felépítésben semmiféle változást ne mutassanak működésének egész ideje alatt. 49 A haarlemi születésű festő Amsterdamban az ugyancsak aktábrázolásairól ismert Pieter Pietersz. tanítványa lesz. Itáliai tanulmányútjáról nem tudunk, de az olasz romanizmust és a manierizmust is roueni, de főként antwerpeni tartózkodása alatt módja volt megismerni. Gillis Gongniet volt itt mestere, akinek számos, sokfigurás, egyházi tárgyú, aktokkal zsúfolt kompozícióját őrzik belga templomok és múzeumok. 50 Az alig húsz éves Cornelis első ismert műve a hazai hagyományok folytatásaként csoportarckép, melyben a haarlemi lövészegylet tagjait ábrázolja (Haarlem, Frans Hals Múzeum). Egy arckép és néhány rajz, mely a mitológia területére viszi a festőt, igen hamar olyan müvek alkotására ihleti, melyek lehetőséget nyújtanak számára az olasz reneszánsz figurális kompozícióktól tartalmilag eltérő, erotikus alaphangú művek megfestésére. 1587-ből való az 46 Kauffmann, H.: Der Manierismus in Holland und die Schule von Fontainedleau. Jahrbuch der Preussischen Kunstsammlungen. 1923, 44, 187. 47 «Vers la fin du seizième siècle, tout avoit dégénéré en manière dans la Peinture. C'étoit une peste dont les plus grande ravages se firent sentir dans les Pays-Bas. Les ouvrages n'y étoient prisées qu'autant qu'il éloignent de la noble simplicité de la Nature.» Jean Pierre Mariette írja a Crozat-gyűjtemény 1741-es katalógusa előszavában Goltzius néhány rajzával kapcsolatban. Idézi: R e z n i c e k, E. K. J. I. m. 38. Hasonlóképpen nyilatkozik Füssli is a holland manieristákról, különösen elítélően Cornelis van Haarlem «Cadmus és a sárkány* című Goltzius metszete alapján ismert művéről. Uo. 39. 48 Idézve Roemer Visscher életrajzában: Németalföldi Költők antológiája. Budapest, 1966. 49 Cornelis van Haarlemnek is volt anatómia-embere, melyet talán korai képein és rajzain közvetlen modellként használt fel. Vö. : B r e d i u s, A. : Künstler Inventare. I. m. VII. 77 kk. 50 Az irodalom Congniet kevés képét jegyezte fel, a fennmaradtak között az antwerpeni múzeumban kiállított « Szent György* erős anatómiai érdeklődését mutatja. Cornelis tárgyválasztására azonban mitológiai témájú aktkompozíciói lehettek hatással, mint az 162 l-es prágai leltárban előforduló «Ein baad mit nackenden weibern vom Egidio Congniet*. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen, Wien, XXV. 1905. 19421. 1257 (XLVII 1.) 8 Bulletin 30 113
