Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)

HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Aktkompozíciók és modelljeik

angelo (40. kép),

43 Veronese, Tiziano használtak is, bizonyos esetekben ilyen viasz, fa, gipsz vagy szobormodelleket, ezekre sosem volt szükségük az aktábrázolásnál, melyet természet után, esetleg az antik emlékek ihletése alapján készítették. Tiziano szerelmespárjai, de Romanino, a giorgioneszk mesterek kettős arcképei, Lotto jegyespárjai sem a művek címéről, hanem az átélt események elmélyült ábrázolásáról ismerhetők fel. De Spranger, Goltzius, Cornelis van Haarlem és társaik figurái — ha az attribútumok nem vallanak — egyszerűen férfi és női aktok bonyolult, természetellenes tartásban, nyugtalan, olykor érzékcsiklandozó formában, egymástól és a címben jelzett cselekménytől szinte függetlenül. Bár a manierizmus északi mesterei sokszor a szemnek akarják elmondani azt is, ami emberi szemmel egyedül fel nem fogható, mégis, a minél bonyolultabb, kiagyaltabb tartalom ábrázolására törekednek, mely csak a beavatottak részére érthető. így magyarázható az irodalom és a képzőművészet szoros együttműködése. Ezért van szükség a szimbólumok, allegóriák, attribútumok, emblémák alkalmazására és a képek vagy rajzok után készült metszetek esetében a magyarázó versekre az elvont tárgyak megértéséhez.

44 Maguk a kompozíciók sokkal bonyolultabbak, mint az északi mesterek olasz ihletettségű képalkotása a XVI. század első felében. A tárgy is más, hiszen ami ott a bűnbeesés, az itt egy alig ismert ovidiusi szerelmespár történetének ábrázolása. És míg az olasz mesterek tolmácsolásában inkább az általánosan ismert istenek és istennők kerülnek vászonra és inkább a festők és megrendelők örömét tolmácsolják a szép aktok bemutatásánál, addig Sprangertől Cornelisig a kiagyaltságnak oly fokára érnek, hogy nem az eleven szerelmesek vagy ideális szépségű antik istenek, hanem ötletszerűen egymás mellé helyezett modellbabák vagy gipszfigurák látszatát keltik. Ismeretes, hogy a firenzei Platóni Akadémia esztétikája szerint «egy műremeknek a művész eszményeit kell tükröznie, a művész szellemi képének kell lennie és nem a természet szolgai utánzásának*.

45 Ezt az elvet még fokozottabb mértékben vallották a németalföldi művészek, akik az antik eszményeket jórészt másodkézből — olasz közvetítéssel — ismerték meg és mind a természetes aktmodell felhasználásában, mind az anatómia tanulmányozásában hátrább álltak azoknál. Ezek a művészek nyilvánvalóan arra törekedtek, hogy képzeletük « szellemi képét» és ne az előttük álló valóságot mutassák be. A manierista kompozíciókban irreális szerepet kap a táj, a portré lenézett műfaj és a festők képzeletük, az idegen rajzok és kompozíciók átvétele mellett kénytelenek más segédeszközöket is igénybe venni, hogy megrendelőik növekvő igényét a korszerű témájú, tehát túlnyomórészt aktokkal benépesített kompozíciók tekintetében kielégíthessék. Ezért fordulnak fokozott és megváltozott mértékben az olasz cinquecentóban is felhasznált eszközök, a viaszból, terrakottából, majd az ezeknél könnyebben változtatható, mozgatható tagokkal készített famodellek alkalmazásához. 43 A British Museum rajzgyűjteményében Michelangelo egyik drapériatanulmányán, a sematikusan megoldott bizonytalan nemű figura törzse is darabokból összerakottnak látszik. A két karon világosan kivehetők a csapok, melyekkel ezek a tagok a törzshöz voltak erősítve. Ilyen csapokat látunk Weixlgärtner idézett (1954-es) cikkében egyes babákon. A rajz közölve: Wilde, J.: Italian drawings in the department of prints and drawings in the British Museum. London, 1953. 21. old., XIX. t. 10 recto. Veronesével kapcsolatban Mariette említ egy «Venus és Adonis»szobrot, melyet Veronese használt volna festményéhez modellként. Bottari — Ticozzi: Lettere Pittoriche VIII. 433. Mariette levele Temanzához. Paris, 1772. júl. 28. 44 Rendkívül figyelemreméltó Herdernek a XVI. század második felének művészetéről és irodalmáról szóló jellegzetes feljegyzése, melyben azt írja, hogy a nagy költők ideje elmúlt : «... dagegen war teils aus ihren Werken, teils aus den Gemälden mancher grossen Künstler eine Liebhaberei an Symbolen, bedeutende Attributen, Allegorien und Gedanken gekommen, die

... den menschlichen Geist zwar erweiterte, aber die Kunst verengte.» ...«Häufig wollte man auch den Auge darzustellen was ihm nicht darzustellen war.

..» Herder's Werke, Berlin, Hempel. 15. rész. 247 kk. 45 Idézi: R e z n i c e k, E. K. J.: Die Zeichnungen von Hendrik Goltzius. I. m. 216.