Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Aktkompozíciók és modelljeik
gálták. Ennél jobban bevált elsősorban a drapéria elrendezésénél és az alakok változó mozgásának beállításához használatos fa modellbaba, melyről a XV. század közepéről, tehát gyakorlatban a düreri szobrászilag tökéletesen kidolgozott mannequin idejét némileg megelőzve van hírünk. Az olasz irodalmi forrásokban a «figuretta di legniame, che sia disnodata le braccia e le ghambe et ancora il collo» először Filareténél fordul elő, :,:i Vasari Fra Bartolommeót nevezi feltalálójának, 34 de ír róla Garofalóval kapcsolatban is. :,r> Weixlgärtner egy szerződésre hivatkozva Fra Bartolommeo tulajdonában két modell-babát említ 3fi és beszél Leonardo két rajzáról, melyeken nézete szerint, drapériák tanulmányozására és alkalmazására fából készült modellek («modelli di legname») szerepelnek. 37 Éppen Fra Bartolommeónak egy ilyen (a kisebb) baba után készült tanulmányának tartjuk az 1965— 66-ban a New York-i Metropolitan Museum olasz rajzkiállításán bemutatott «Madonna a szent gyermekekkel» című rajzának (41. kép) kis-Jézusát és nem lehetetlen, hogy a kezek nélkül ábrázolt Madonna-alak a nagyobb figura segítségével készült. A kis Jézus csonka kezecskéje éppen az ilyen «figuretta di legname» tipikus ábrázolása lehet. 38 További ilyen fából készült modellbaba utáni rajztanulmány nézetünk szerint egy Leonardo vagy Verrocchio követőjének tulajdonított rajz a British Museum rajzgyűjteményében, 3 8 ahol ugyancsak egy kezek nélküli figurán, melyen a fej csak jelezve van, a művész redőkbe szedett drapériát ábrázolt. Ugyanilyen, feltehetően mozgatható tagú fa-baba volt Lorenzo di Credi modellje egy drapériatanulmányán, ahol a kar és a fej anorganikus beillesztése első látásra is szembetűnik. 40 Az olasz mesterek azonban ezeket a babákat nem használták fel aktfestményeik modelljeként. Pejoratív hangsúllyal kerül Armenini szövegébe az a vélemény, melyet Leonardo egy tanítványán keresztül az « Utolsó ítélet»-ről a mester szájába ad és amelynek hitelt érdemlő voltához kétség fér. 41 Vasari is, amikor Fra Bartolommeo babájáról beszél, a bekezdést így kezdi : «Aveva openione Fra Bartolomeo, quando lavorava, tenere le cose vive innanzi ; e per poter ritrar panni ed arme ed altre simil cose fece fare un modello di legno grande quanto al vivo, che si snodava nelle congenture, e quello vestiva con panni naturali. . .». 42 Ha tehát Michel33 Idézi Weixlgärtner, A. : Von der Gliederpuppe. I. m. 38. W. v. Oettingen Filarete kiadásából. Wien, 1890. III. 654 kk. 34 «. . .fece un modello di legno grande quanto il vivo, che si snodava nelle congenture e quello vestiva con panni naturali. ..» Vasari — Milanesi: Le vite . . . Firenze, 1906. IV. 195, 196. 35 Ua. VI. 464 «. . .in facendo quest'opera, fece Benvenuto quello che insin'allora non era mai stato usato in Lombardia ; cioè, fece modelli di terra per veder meglio l'ombre ed i lumi, e si servi d'un modello di figura fatto di legname, gangherato in modo, che si snodava per tutte le bande, ed il quale accomodava a suo modo con panni addosso ed in varie attitudini.» Ua. VI. 464. Betlehemi gyermekgyilkosság című képével kapcsolatban, melyet a ferrarai San Francesco egyik kápolnájába készített. 36 Dürer und die Gliederpuppe. I. m. 86. 37 Közölve : Meder, F. J. : Die Handzeichnung. I. m. 194. kép és B o d m e r, J. : Leonardo. Stuttgart, 1931. 152. 38 Toll és barna tinta. Készült 1504 k. New York, Lehmann-gyűjtemény. Kiállítva: Drawings from New York Collections. I. The Italian Renaissance. New York. Metropolitan Museum, 1966. 28 sz. 39 Popham — Pouncey: Italian Drawings. London, 1950. 95 sz. 40 Közölve: Revue du Louvre, XII. 2. 1962. 96. 41 I. m. 110. Armenini Leonardo szavait idézi Michelangelo Utolsó ítéletével kapcsolatban, noha a falkép elkészítésének idején Leonardo már régen halott volt. 42 Vasari — Milanesi: i. m. IV. 195. Ugyanígy a Garofalóról szóló fejezetben is azt emeli ki: «Ma quello, che importa più, ritrasse dal vivo e naturale ogni minuzia, come quelli che conosceva la diritta essere imitare ed osservare il naturale.» VI. 464.
