Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Aktkompozíciók és modelljeik
ben 1801-ig őrizték. A Praun-kabinettbe állítólag Andreas Dürertől, a mester öccsétől került. A modell-babák léte tehát nemcsak Dürer rajzok és metszetekből visszakövetkeztethetően tételezhetők fel, hanem ilyenek, éppen Dürer nevével kapcsolatban már a késő XVI. században forgalomban is voltak. Aktábrázolások modelljeként való alkalmazásuk a vallási, neveltetési, sőt éghajlati okokból az élő modell felhasználásához nehezebben kerülő északi nemzeteknél nemcsak szobrászmodellként, de grafikai és festői müvek segédeszközeként is mindennapos lehetett. Innen magyarázható a fent idézett vezető mesterek aktjainak ridegsége, kínos anatómiai pontossága és az az élettelen benyomás, amit minden plaszticitás ellenére is keltenek. Hogy a gótikában is használtak volna a festők ilyen modellbabákat, arra adatunk nincs. Az aktábrázolás azonban korábban ritkaságszámba ment és a középkori művészek művei sem az élő modell után való rajzolásról, sem a plasztikai művek felhasználásáról nem vallanak. De a késő-középkori szobrászok gyakorlata mind a Németalföldön, mind német területeken ismert ilyet, mert az észak-német szobrászoknak kisformátumú mintadarabjaik voltak, melyeket «Klötzchen»-nek neveztek és csoportok ábrázolásánál használták fel. 27 Csak ezeknek a Klötzcheneknek a gyakori alkalmazása magyarázhatja Hans Huth szerint, a kompozíciós csoportok teljes azonosságban való ismétlődését pl. a brüsszeli Jan Bormann faszobrász különböző művein. 28 Ez a továbbélő műhelygyakorlat, melynek szigorú szabályai az egész német nyelvterületen uralkodni látszottak, lehetett némi hatással az északi festők működésére, a Klötzchen mint műhelyi segédeszköz kiinduló pontul szolgálhatott a mannequin elkészítéséhez, amikor arra szükség mutatkozott. És az új témák, az új művészeti felfogás olyan mértékű újításokat tett szükségessé, hogy az északi mesterek, közöttük Spranger, Carel van Mander, Goltzius, Cornelis van Haarlem olyan mértékben szakadtak el a valóságtól, illetve a természet több-kevesebb hűséggel való ábrázolásának szándékától, hogy az elképzelt képtartalom kedvéért kénytelenek voltak olyan segédeszközöket igénybe venni, melyek a természetes mintaképek útján, még csak áttételek segítségével sem voltak felhasználhatók. A művészettörténeti irodalomban már bizonyítást nyert, hogy a cinquecentóban a legjelentősebb mesterek is, mint Michelangelo, Correggio, Andrea del Sarto, Tiziano, Veronese és Tintoretto, a spanyolok között El Greco viasz- és agyagmodelleket használt főként a többalakos kompozíciók beállításához.,J J. F. Meder Correggio pármai angyalainak viaszmodelljét is közli. 30 Lomazzo Tizianóval kapcsolatban világosan megírja, hogy a viaszbabákat a mozgások beállításához használta fel. 3] Armenini Leonardo egy tanítványának a szájába adja azt a valóban Leonardo quattrocenteszk művészetszemléletébe illő megállapítást, mely szerint Michelangelo az « Utolsó ítélet»-nél viaszfigurák segítségével alkotott, méghozzá túlságosan kevés figurát használt és így az öregeket ugyanolyan izomzattal ábrázolta, mint a fiatalokat. 32 Bár a viaszbabák felmelegítés útján történő változtathatósága a teoretikus írásokban hamar felbukkan, lényegében nehézkes, gipsz- vagy bronzszobormintákhoz hasonló modellek ezek, melyek inkább műhelytanulmány, mint sokalakos kompozíciók céljait szol27 H u t h, H.: Künstler und Werkstatt der Spätgotik. Augsburg, 1923. 235. 28 Ua. uo. 29 S c h 1 o s s e r, J. v. : Aus der Bildnerwerkstatt der Renaissance. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses. XXXI. 1913/14. 111 kk. 30 M e d e r, F. J.: Die Handzeichnung. I.m. 413. 170. kép. 31 Idea del tempio della pittura. Második kiadás. Bologna, 1590. A perspektíváról szóló fejezetben : «... modelli fatto di legno, di terra e di cera, e da quelli cavava le posture...» 32 A r m e n i n i, G. B. : De veri precetti della pittura. J. m. 110.
