Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)

HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Aktkompozíciók és modelljeik

De így van ez, kevés változtatással Veronese és kortársai félig öltözött nőalakjaival, Tintoretto egyes figuráival, melyek Joseph Heintztől Hans von Aachenig és Sprangerig mintaképül és ihletőül szolgáltak. És mégis, az esetek túlnyomó többségében, hiába azonosak vagy erősen hasonlóak az ismert kompozíciós fogások, a figurák, az ihlető csoportok, gyakorlott szem azonnal kiválasztja az érett reneszánsz művek közül a manierista kor alkotásait. A manierizmus alapfelfogása és stílusjegyei olyan erősen átütnek ezeken a müveken, hogy a keletkezés idejét illetően a legtöbb esetben nem merülhet fel kétség. Vegyünk egy egyszerű példát: a budapesti Szépművészeti Múzeum 1959-ben budapesti magántulajdonból vásárolt egy nagyméretű, ismeretlen németalföldi festőtől származó kompozíciót. A kép Diana és Kallisto történetét ábrázolja (37. kép).

11 A téma már a kora-cinquecento festészetében meglehetős népszerűségre tett szert, a XVI. század elejétől fogva számos olasz festmény, metszet és rajz választotta tárgyául. Népszerűségét fokozta az a lehetőség, hogy benne mitológiai témához kapcsolódva aktábrázolások a festő tetszésétől függő módon és számban szerepelhettek, miután a holdsarlós Diana fürdőzés közben fedezi fel kedves társnőjének terhességét, akit Zeus az istennő képében közelített meg. A széles körben terjedő humanista műveltség hatása, az antik művészet újonnan felszínre kerülő és hallatlan megbecsülést élvező alkotásainak és az anatómia törvényeinek megismerése együttesen megfelelő témára lelt ebben a jelenetben, mely még arra is alkalmas, hogy az «oltramontani»-k által divatba hozott és sikerrel müveit tájábrázolás részére teret biztosítson. Az ismeretlen, nézetünk szerint Anthonie Blocklandthoz közelálló mester is ezt a témát választotta. A kompozíció erdős táj ölén két csoportra bontva mutatja be a szereplőket. A kép bal oldalán Diana két nimfával, a jobb oldalon pedig a Kallisto terhességét felfedő csoport helyezkedik el. A jobb oldali csoport ihletője kétségkívül Tiziano hasonló tárgyú londoni képének és későbbi bécsi változatának Kallisto-csoportja volt,

12 helyesebben a képek előrajza után készült Cornelis Cort metszet (36. kép), míg Diana és két társnője Anthonie Blocklandtnak a chicagói Leonora Hale Gurley Memorial Collectionban őrzött jelzett rajzáról származik,

13 mely Kekrops leányait ábrázolja, amint Minerva kosarát a kis Erechteiossal megtalálják. A festő valószínűleg Tiziano festményét, esetleg a Blocklandt rajzot is metszet közvetítésével ismerte meg és segítségükkel komponálta a festményt.

11 Cornelis Cort metszete a Tiziano-rajz után 1566-ban készült, képünk stílusjegyeit tekintve az 1600-as évekre tehető. Színezését és az arcok, végtagok részleteinek formázását tekintve az sem lehetetlen, hogy másolat Blocklandt egy elveszett vagy lappangó kompozíciója után, esetleg magának a művésznek sajátkezű műve. Felidézve Tiziano 1566 előtt készült Kallisto-vázlatát, illetve az erről készült Cort metszetet és összevetve azt a budapesti képpel, noha egy egész csoportnak volt a velencei mestermű közvetlen mintaképe, akkor azonnal kitűnik a két mű közötti lényeges, nemcsak kvalitásbeli, különbség. Ha megvizsgáljuk ugyanis Tiziano kivitelezett festményeit, akkor mindkettőről nyilvánvaló, hogy azok élő modell felhasználásával, a figurák természetes mozgása, érzelmei visszaadásának szándékával, a mitológiai történésnek a saját 11 Németalföldi festő (Anthonie Blocklandt?): Diana és Kallisto. Vászon, 103x175 cm. Ltsz.: 59.2. 12 Vászon, 183x200 cm. Wien, Kunsthistorisches Museum, Készült 1568 körül. 13 Ltsz.: 22—1811. Másolata a British Museumban. Közölve Oud Holland, 1931. 75. Vö.: Ingrid Jobst: Studien zu Anthonie Blocklandt. Köln, 1960. 11 Le Blanc, M. Ch.: Manuel de l'Amateur d'Estampes. Paris, 1856—1888. II. 128. Stix szerint (Tizian's Diana und Callisto in der kaiserlichen Gemäldegalerie in Wien. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses. XXXI. 1913 (14) Cornelis Cort Tizianónak a spanyol udvar számára festett (ma London, Bridgewater House) képéhez készített vázlatrajza után dolgozott, miután a metszet sem a londoni képpel, sem a bécsi változattal nem teljesen azonos. A Cort-metszet 1566-ban készült.