Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 30. (Budapest,1967)
HARASZTI-TAKÁCS MARIANNA: Aktkompozíciók és modelljeik
korszak társadalmába való átköltése nélkül készültek. Ezért hatnak ma is elevenen a szemlélőre, noha nem tartoznak a mester legkiválóbb remekei közé. Tiziano bécsi képének ragyogó színei elárulják, hogy a festő eszményképe a természetnek a lehetőségig hű visszaadása volt. De a németalföldi képből egyszerű kompiláció lett a manierizmus szellemében, mely az eredeti festmény hús és vér alakjait erőltetett mozgású, néhol szinte visszataszító, máshol túlságosan eszményített babákká változtatta. Mozgásuk természetellenes, keresett, tekintetük nem kapcsolódik egymáshoz, hanem elvész egymás mellett. A bal oldali csoport karcsú, szinte esztergált hatást keltő figurái közül a hanyagul könyökére támaszkodó Dianáról meg sem tudjuk állapítani, hogy ül-e vagy fekszik. A gyeppadról nemcsak fehér leple, de ő maga is lecsúsznék, ha eleven figura volna. A képen ábrázolt nyolc nőalak közül csak a Kallisto-csoportnál fedezhető fel valamiféle érzelmi kapcsolat, de ez a csoport az, melynek mintaképe Tiziano volt. Ez a kettősség is okozza a kép két csoportja között tapasztalható egyenetlenséget, melynek következtében olyan érzésünk támad, hogy a kép szétesik, két oldalát csak a táj fogja össze. Ugyanezt a témát, hasonló kompozíciós fogásokra felépítve, de sokkal hangsúlyosabb tájképi környezetben ábrázolja az id. Abraham Janssens, 15 akire itáliai útján az olasz manieristák gyakoroltak, meglehetősen felszínes, befolyást. A kép 1601-ben készült (38. kép), valószínűleg már Antwerpenben, ahol a mester ebben az évben lett a festőcéh tagja. Flandriában az aktábrázolásnak mélyebb gyökere van, mint Németalföld északi területein. Frans Floris, Gillis Congniet és társaik sokfigurás bibliai tárgyú ábrázolások tömegét töltötték meg, nyilvánvalóan korábban metszet-mintaképek, később gipszfigurák segítségével készített aktokkal. Ennek a régi hagyománynak és az olasz cinquecentóban használatos modelleknek kettősségéből állt össsze Abraham Janssens budapesti képe, melyen a kissé merev női aktok valamennyien ugyanazon modell után készültek. A parókaszerű hajviselet az egyetlen, melyben egymástól különböznek. Egyébként itt sem hiányoznak az olasz mintaképek, miután Kallisto félig szendergő figurája Michelangelo «Notté»jének és Lédájának flamandba öltött változata, míg a bal oldali csoport velencei ihletésű. Mindkét budapesti festmény a századforduló körül készült. Hogy Tiziano, feltehetően a Cort-metszet segítségével ismertté vált Diana-kompozíciója tovább hatott a Németalföldön, azt egy 1610—12 körül készült «Diana felfedezi Kallisto terhességét*) című nagyméretű vászon (és több változata, illetve másolata) is mutatja. 16 A kép, az újabb attribució szerint Hendrik de Clerk és Denis van Alsloot közös müve, ugyancsak Tiziano csoportjait variálja, legfeljebb — távolabb az olasz ihletőtől — a tájnak még a Janssens műnél is nagyobb teret enged. Külön érdekessége, hogy a háttérbe két németalföldi épület, a laekeni templom és a groenendaali apátság is helyet kapott, míg a rajta ábrázolt nőalakok még az előbbi két festménynél is kevesebb valószínűségét mutatják annak, hogy a művész az alakok megfestésénél természet utáni tanulmányokra támaszkodott. Az északi manierista művészek másik nagy ihletője, Jacopo Tintoretto figuráit Joseph Heintz, Hans Rottenhammer képein fedezhetjük fel. Ilyen az ugyancsak a Szépművészeti Múzeumban őrzött, újabban vásárolt Hans Rottenhammer monogrammját viselő elragadó «Venus és Amor», 17 mely Tintoretto drezdai «Zenélo nők» vagy a müncheni «Venus, Vulcanus és Mars» Venusát ültette át az északi táj gyengéd ligetének ölére. 15 Tölgyfa, 91X140 cm. Jelzése lent jobbra: A. JANSENIO. A. c. 1601. Ltsz.: 51.797. 16 Karlsruhe, Múzeum. Vászon, 117x210 cm. A múzeum katalógusa a képnek még két változatát említi, mindkettőt a Louvre-ban: (Ltsz.: 2733.) és egy műhelyreplika: fa, 103 X 136 cm. (Ltsz. : MNR 388.) Katalógus 1961. 3. sz. 17 Réz, 11 X 16,5 cm. Ltsz. : 57,1. Jelezve lent balra: HR. Vö. : Takács, M. : Un tableau inconnu de Rottenhammer au Musée des Beaux-Arts. Bulletin de Musée National Hongrois des Beaux-Arts. 12, 1958. 47—53.
