Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 29. (Budapest,1966)
SZILÁGYI JÁNOS GYÖRGY: Lázár Jenő gyűjteménye
mutatják azt az ösztönzést, amelyet Magna Graecia kerámiaművessége elsősorban az athéni műhelyektől kapott. 22 A hellenisztikus kort képviselő görög terrakotta szobrocskáknál jóval érdekesebb egy köpenybe burkolt álló nőalak fajansz-figurája, amely oszlopfőnek kiképzett talapzaton áll (12. kép).3 Az oszlopfőhöz elkeskenyedő nyél, illetve rúd csatlakozhatott, amelynek belül üreges töredéke megmaradt. A nőalak típusa szinte tökéletes mása a müncheni Loeb-gyűjtemény egy terrakotta figurája.4 Pontosan megfelelő a viselet, a chitont fedő köpeny, a redők elrendezését is beleértve; azonos a köpeny szélét fogó, könyökben behajlított jobb kéz és az oldalt leengedve a köpeny végét felfogó bal kéz tartása, valamint a fej kissé a jobb kéz felé forduló mozdulata is, csak mindez a lényegesen jobb fenntartású, nagyobb méretű és gondosabb kidolgozású müncheni alakon jobban kivehető, míg a budapesti szobrocska arcvonásai csaknem teljesen elmosódtak s hajviseletéből is jóformán csak a hajat hátul csúcsba gyűjtő frizura vehető ki. Jelentősebb eltérést csak a két oszlopfő kiképzése mutat, de a budapesti példány itt is elmosódott, csak a perem függőleges rovátkái ismerhetők fel rajta. A budapesti fajansz és a müncheni terrakotta példány azonban nem áll olyan elszigetelten, mint a megjelent publikációk alapján gondolni lehetne. Elsősorban a római Museo di Villa Giulia tömegesen őriz mindkét anyagból készült, részben azonos, részben hasonló darabokat.5 Mind ezek, mind a firenzei Museo Archeologico példányai kizárólag faliszk területről származnak, i. e. IV— III. századi anyagot tartalmazó sírokból,52 , amelyekbe egyéb leletek tanúsága alapján nőket temettek. 25b Nem lehet kétséges, hogy a Lázár-gyűjtemény példánya is ehhez a csoporthoz tartozik, s a csoporton belül a fajansz példányok egyik sorozatának többi darabjával azonos formából készült 250 A darabok datálásának legbiztosabb alapja a velük együtt talált faliszk Genucilia-tálak időrendje: 22 A forma: B e a z 1 e y, J. D., AJA 25 (1921) 326, 3. j., 8. típus. Athénban vörösalakos festéssel is, az V. sz. közepe tájától, vö. A r i a s, P. E., Riv. 1st. Arch. St. Arte 4 (1955) 140. old., 3. sz. és 131. j. ; CVA U.S.A. 8., old., 60. tábla, 9. kép ; CVA Copenhague 8. old., 358. tábla, 6. kép és 274. old. (további irodalommal) ; M ö b i u s, H. : Antike Kunst aus dem M. v. Wagner Museum. Würzburg, 1962. 57, 57. sz. és 41. tábla ; talán itáliai vörösalakos utánzat: CVA Copenhague 6, 272. tábla, 3. kép. Az attikai feketemázas előképekről 1. legutóbb: I v a n o v, T., i. m. 205-8. old., 110. tábla. Campaniai példányok: CVA Napoli 2, 23. tábla, 12. kép ; CVA Capua 3, 13. tábla és 19. old, stb.: vö. P a g e n s t e c h e r, R. : Die calenische Reliefkeramik. Berlin, 1909. 122. — Nem itt van a helye a campaniai kerámiát ért közvetett vagy közvetlen attikai hatások történeti áttekintésének a feketealakos vázáktól és az «owl-pillar) csoport vörösalakos kezdeteitől a calesi relief kerámiáig ; a délitáliai guttus-ok és más reliefvázák görög előzményeiről legutóbb Hausmann, U., AM 77 (1962) 265, 38. j. (a korábbi irodalommal) 23 Ltsz. 65.71. A ; m. : 11,3 cm. Kékeszöld fajansz, felületén helyenként mészkő-lerakódásokkal ; töredék. 24 S i e v e k i n g, J.: Die Terrakotten der Sammlung Loeb II. München, 1916. 40. old., 100. tábla, 2. kép. 25 Pl. Corchianoból a Fratta-i necropolis 26. kamrasírjából két példány (ltsz. 6460) ; Corchianoból a Vallone-i necropolis 25. kamrasírjából egy példány (ltsz. 6418) ; Vignanelloból a Molesino-i necropolis 2. kamrasírjából két példány ; Fabbrica di Romából a Poggio delle Monache necropolisából két példány (ltsz. 2322—3) ; Falerii Veteresből a cellei necropolisból tizenkét példány. — Mindezek kiállítva a Museo di Villa Giulia 25., 26. és 28. termében. 25a Az említett kamrasírokban általában utólagos temetkezésről van szó. Magukról az előző jegyzetben említett tárgyakat tartalmazó necropolisokról általában : Delia Seta, A. : Museo di Villa Giulia. Roma, 1918. 43—114 (a korábbi irodalommal) és M o r e 11 i, M. : 11 Museo Nazionale di Villa Giulia. Roma, 1962. 150, 159, 179 s köv., 185. — A firenzei példányok: ltsz. 75902—3 (kiállítva a XI. topográfiai teremben). 25b Állandó tartozékuk egy terrakotta női fej, amilyent a Lázár-gyűjtemény is tartalmaz (pl. Roma, Villa Giulia, ltsz. 6411, 6459, 6482—3 Corchianoból; ltsz. 2272 Faleriiből ; Firenze, Mus. Arch. ltsz. 75904—5), és gyakori a bronztükör. 25c A 25. jegyzetben említett egyik cellei (ltsz. 1037) és a 25/a jegyzetben említett egyik firenzei példány terrakotta, a többi fajansz. A Faleriiből származó darabokon jól látható, hogy a fajansz példányok között egy nagyobb és egy kisebb méretű, típusában azonos sorozat van.
