Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 29. (Budapest,1966)

MOJZER MIKLÓS: MS mester nyolcadik táblaképe

álló férfi, aki Krisztus testét leereszti a keresztről (70. kép), kézfogásszerű mozdulatával a budapesti «Vizitacio» Erzsébetének előzménye (71. kép). Ez a mozdulat kanyarog tovább a kereszt alatti csoportban stilizáltán és a halott Megváltótól búcsút vevő élők gesztusaiban értelemszerűen is. Jellegzetesen a festőre valló megoldás: a leereszkedő ruhátlan test kitártkarú, világot-ölelő alakban merevült, amelyet súlyos köpönyegekbe és drága ruhákba öltözött szerettei háromszorosan ölelő karokkal fogadnak. A testet lebocsátó figura a kendőt és Krisztus balját tartó kezével fölülről kapcsolódik a halott átölelésébe, amely gesztus az öreg arimathiai Józseffel folytatódik, akinek jellemző kiváltsága a középkori ikonográfiában, hogy a Mester fejénél foglalhat helyet s « boldog, hogy átkarolhatja az Úr testet» (Pseudo-Bonaventura).

5 Aztán a térdreeső, kisírtszemű Magdolna következik (72—73. kép), aki szinte szó és kép szerint veszi magához Jézus testét, mintha áldozna. Karjai — bár nem látszanak — folytatják arimathiai József mozdulatát és a Krisztus lábánál erőlködő Nikodémuséiba fonódnak, aki kissé megroppanva a súly alatt, még Magdolnát is támogatja darabos baljával.'

1 Ebben a részletben csúcsosodik ki a kereszt alatti szereplők együvétartozása a közös bajban, a halott Messiás iránti szeretet és egymást támogatása — úgy, ahogyan e festői és misztikus-költői gondolatokkal a Selmecbányái sorozatban is találkozunk. Nikodémusnak a lábakat alátámasztó jobbkarja végül a létrán kettő fokonként leereszkedő, csavarodott mozgású figurával zárja a mozdulatok kalligrafikus, a térben meghajlott nyolcasának vonalát. — Az ájult Máriát ugyanakkor Szt. János karolja át (75. kép). Ez a mozdulat, sőt kompozíciós megoldás a Selmecbányái oltár « Kálvária*-ján csaknem megismétlődik (74. kép): itt is, ott is a halott fiával párhuzamba állított ájult anya festői parabolája miatt van így." Ebben az esetben pedig nemcsak hasonlóságot, hanem azonosságot találunk : Mária arca a két képen ugyanaz. A kis különbség a képek időbeli különbözőségéből fakad. Az egyezés különösen fontos érv arra, hogy a képek ugyanegy festőtől valók. MS mester még egyazon oltárművön, a Selmecbányái sorozaton is, más-másként festi alakjait, az eddigi ismereteink szerint olyan művész ő, aki igen ritkán és nem szívesen ismétli magát. Érdekes a rajz rokonsága a «Keresztlevétel»-en és az eddig ismert táblákon. A kezek, a szemek, fejek, a lábak ábrázolása olyan, mint a Selmecbányái képeken, de a rajzmodor a toruni táblán kissé szálkásabb, darabosabb, a vonalak nehezebben hajlók, a formák helyenként töredezettebbek, mint a későbbiekben. De mégis ugyanazt a kalligrafikus, 5 Meditations on the Life of Christ. An Illuminated Manuscript of the Fourteenth Century (Paris, Bibl. Nat. Ms. ital. 115) ; kiadja Isa Ragusa és Rosalie B. Green. Princeton, 1961. 341 skk. — idézi S t e c h o w, W. : Joseph of Arimathea or Nicodemus ? Festschrift für L. H. Heydenreich zum 23. März 1963. Studien zur toskanischen Kunst. München, 1963. 290. 6 Nikodemus időnként cigány a Kálváriákon. Ld. Mahr, A. C. : The Gipsy at the Crucifixion of Christ. The Ohio Journal of Science, XLIII. 1943. 17. — A «Keresztlevétel» sorsszerű kerete jó két évtizede veszett vagy pusztult el a háborús események során. A varsói Instytut Sztuki fényképtárában a keretről szerencsés módon fennmaradt egy régi felvétel (negatívval együtt ; a felvételt ezúttal köszönöm meg Michal Walicki professzor úrnak és Isabella Galicka dr.-nak, akik ottani munkámban szívesek voltak támogatni). A keret eredeti majuszkulás ( !) feliratából azonban a fényképről csak egy-két betűt és lent középen (hiányosan) a DILEXIT. . . HOMINVM mondattöredéket lehet kivenni ; a XVI. században ugyanis az egész keretet fehér virágos-indás díszítőfestéssel látták el, amely az eredeti feliratot elfedte. Ez a XVI. századi díszítőfestő írta a keret felső szélén középre a korábbitól elütő, de szintén majuszkulás betűtípussal az INRI feliratot és tőle balra a festmény korát jelző évszámot, amelyet kétségtelenül a keret elfedett, korábbi szövegéből vett, — így: «PINS ANO 1495»! — A keret eredeti, átfestett feliratát nem őrizte meg feljegyzés és a további régi fényképvelvételek róla ugyancsak elpusztultak (Dr. Anton Liedtke professzor úr, a pelplini Érseki Múzeum őrének szíves levélbeli közlése). — Mivel cikkünkben kizárólag stíluskritikai alapon soroljuk a toruhi «Keresztlevétel»-t MS mester művei közé, ezért a donátorok személyére, a kép készülésének történeti körülményeire vagy feltételezésekre nem térünk ki. 7 M o j z e r, M., Művészettörténeti Értesítő XIV, 1965. 97—106. Id. Die Fahnen des Meisters MS, Acta Históriáé Artium XII. 1966.